Litvánia történelme során többször vívta ki függetlenségét, ami tükröződik nemzeti ünnepeiben is. A litván ünnepek erős nemzeti identitástudatról, történelmi öntudatról és vallási gyökerekről tanúskodnak. A nemzeti napok nem csupán hivatalos munkaszünetek, hanem mély érzelmi és közösségi jelentéssel is bírnak.
Függetlenség napja – február 16.
Ez az egyik legfontosabb litván nemzeti ünnep, amely 1918. február 16-ára emlékezik, amikor a Litván Függetlenségi Tanács kikiáltotta az ország önállóságát Oroszországtól és Németországtól. Ez volt az első modern, független litván állam születése.
Az ünnep alkalmával országszerte zászlókat tűznek ki, a fővárosban, Vilniusban katonai parádé és megemlékezések zajlanak. Az iskolákban történelmi visszatekintéseket tartanak, a közmédiában pedig dokumentumfilmek és beszélgetések idézik fel a sorsdöntő pillanatokat.
Függetlenség visszaállításának napja – március 11.
Litvánia másodszor is függetlenné vált 1990. március 11-én, amikor a Szovjetuniótól való elszakadását nyilvánította ki. Ez az esemény volt a Szovjetunió összeomlásának egyik első jele, Litvánia pedig az első volt, amely megtette ezt a lépést.
Ezen a napon szintén ünnepi rendezvényeket tartanak, emléktáblákat koszorúznak meg, fiatalok és idősek egyaránt részt vesznek felvonulásokon, flashmobokon, énekléseken. A nap fő üzenete a szabadság, bátorság és a nemzeti egység.
Állami zászló napja – január 1.
Bár újév napja a legtöbb országban világi ünnep, Litvániában ez egyben a nemzeti zászló napja is. A háromszínű lobogót 1919. január 1-jén tűzték ki először hivatalosan a Gediminas-toronyra Vilniusban, ez az esemény a nemzeti öntudat jelképe.
A zászlót ezen a napon ünnepélyesen újra felvonják ugyanott, a történelmi toronyban. Az ünnepségek során a zászló történetét is felidézik, különös figyelmet fordítva arra, hogy mit jelentenek a színei (sárga: napfény, zöld: természet, piros: vér és szabadság).
Mindenszentek és Halottak napja – november 1–2.
Bár vallási eredetű ünnepek, Litvániában a családok számára kiemelkedően fontosak. A temetők ilyenkor gyertyafényben úsznak, az emberek egész nap látogatják szeretteik sírját, virágot visznek, és sokszor közösen imádkoznak.
A gyertyák ezrei messziről is láthatóvá teszik a temetőket, szimbolizálva a halottak emlékének világosságát. A család egysége, az ősök tisztelete, és az elmúlás elfogadása kerül előtérbe ezekben a napokban.
Szent János napja – június 24.
Ez az ünnep a nyári napfordulóhoz kötődik, és a pogány hagyományokra épül. A litván Jāņi-ünnep (helyi nevén Joninės) éjszakai tűzgyújtással, énekléssel, virágkoszorú készítéssel és bőséges lakomával jár.
A fiatalok különösen aktív résztvevői az eseményeknek. A hagyomány szerint a szerelmesek virágokat dobnak a vízbe, és figyelik, hogyan sodorja őket az áramlat – a jóslás szerint így megtudhatják kapcsolatuk sorsát. Ez az ünnep az egyik legnépszerűbb nyári esemény, amely összehozza a közösséget.
Alkotmány napja – május 25.
Litvánia első alkotmányát 1992. május 25-én fogadták el népszavazással, ezzel megalapozva a modern, demokratikus állami működést. Bár nem munkaszüneti nap, az alkotmány napján országszerte kiemelt figyelmet fordítanak az állampolgári jogok és kötelességek ismertetésére.
Iskolákban alkotmányismereti vetélkedőket, konferenciákat, közösségi programokat rendeznek, amelyek célja a demokratikus értékek tudatosítása és a jogállamiság megbecsülése.
Karácsony – december 24–26.
A karácsonyi időszak Litvániában különösen meghitt, spirituális jelentőségű. A „Kūčios”, vagyis a szenteste vacsora szigorúan húsmentes, és 12 fogásból áll, amelyek mindegyike egy-egy hónapot szimbolizál. A családok közös imádsággal és énekléssel töltik az estét, a gyerekek ajándékokat kapnak, és a hagyományos étkezés mellett számos népszokás – például almavágás vagy gabonaszórás – is jelen van.