A keresztény liturgikus év egyik különleges állomása a Feketevasárnap, amely a nagyböjt ötödik vasárnapja. Ez az ünnep Jézus szenvedésének kezdetét jelképezi, amely a húsvét előtti második vasárnapra esik. Bár napjainkban kevésbé ismert, egykoron mély hatással volt a hívő közösségek mindennapjaira és vallásos életére.
Ezen a napon a templomok feszületeit és oltárképeit gyászszínű lepel takarja el, amely az Üdvözítő szenvedésének és halálának előjeleként szolgál. A szokások között szerepel a fekete ruhák viselése, az otthoni szentképek letakarása, valamint a sírok rendbetétele. A néphagyomány is megőrzött különböző, e naphoz kapcsolódó rituálékat, amelyek tovább gazdagítják a keresztény hagyományt.
Mi a Feketevasárnap?
A Feketevasárnap a nagyböjt ötödik vasárnapja, amely a keresztény liturgikus hagyomány szerint a szenvedés időszakának kezdetét jelenti. Ez az időszak Jézus Krisztus szenvedésének és közelgő halálának emlékére szolgál, és egyfajta lelki előkészület a nagyhétre és húsvétra.
A katolikus egyházban ezen a napon a templomokban fekete vagy lila leplekkel fedik el a feszületeket és az oltárképeket, ezzel is hangsúlyozva az elkövetkező napok szomorúságát és gyászát. Ez az eltakart szimbólum a liturgikus gyakorlatban arra utal, hogy Jézus is „elrejtőzött” az őt üldözőktől, valamint a szenvedésének titokzatosságára hívja fel a figyelmet.
Ajánljuk a Húsvéti népszokások és hagyományok gyűjteménye című cikket is.
Feketevasárnap más néven
A Feketevasárnapot többféle néven is ismerik a keresztény egyházi hagyományban. Az egyik elnevezése Iudica vasárnap, amely a naphoz kapcsolódó introitus (bevonulási ének) kezdő szavaiból származik: “Ítéld meg, Istenem” (Iudica me, Deus). Ez a szentírási szakasz a 51. zsoltárból származik, amely bűnbánati és vezeklő imádság.
A Feketevasárnap másik elnevezése a Passióvasárnap, amely utal a szenvedéstörténet (passió) kezdetére. Ez a név kiemeli az ünnep célját: a hívek felkészülését Krisztus szenvedésének és halálának megértésére. Egyes vidékeken az ünnepet „a szemek böjtjének” is nevezték, mivel a letakart feszületek és oltárképek miatt az emberek el voltak zárva a vallási ábrázolások látványától.
Mikor van a Feketevasárnap?
A Feketevasárnap mindig húsvét előtt két héttel, vagyis a nagyböjt ötödik vasárnapján van. Ez egy mozgó ünnep, hiszen húsvét dátuma minden évben változik, így a Feketevasárnap is eltérő napra eshet.
A római katolikus egyház hagyományai szerint ezen a napon kezdődik a szenvedés ideje (tempus passionis), amely Feketevasárnaptól egészen Nagyszombatig tart. Ebben az időszakban a liturgia középpontjába Krisztus szenvedése és halála kerül, amelyet a következő hetekben az egyház különböző szertartásokkal és bibliai olvasmányokkal idéz fel.
Feketevasárnap nagyböjt
A nagyböjt a keresztény vallás egyik legfontosabb időszaka, amely a bűnbánatot, a lemondást és a lelki megtisztulást szolgálja. A Feketevasárnap kiemelt szerepet játszik ebben az időszakban, hiszen ekkor kezdődik Jézus szenvedésének megemlékezése.
A nagyböjt utolsó tíz napját, amely Feketevasárnaptól Nagyszombatig tart, a „szenvedés hetének” is nevezik. A hagyomány szerint ilyenkor a híveknek fokozottan el kell mélyülniük ima, böjt és bűnbánat gyakorlásában. A Feketevasárnap egyfajta átmenetet képez a böjt első időszakából a nagyhét eseményei felé, amely a virágvasárnappal és a nagycsütörtöki utolsó vacsorával folytatódik.
Feketevasárnapi szokások
A Feketevasárnaphoz számos népszokás és hagyomány kapcsolódik, amelyek az elmélkedést és a lelki előkészületet segítették. Egyik legismertebb szokás volt a feszületek és vallási képek letakarása fekete vagy lila lepellel mind a templomokban, mind a hívők otthonaiban. Ez a gesztus a gyász és a szenvedés időszakának kezdetét jelezte.
Egyes magyar vidéki hagyományok szerint a Feketevasárnapot különleges gyásszal ülték meg. Ilyenkor a hívek fekete ruhába öltöztek, a nők és lányok fekete kendőt viseltek a templomi szertartásokon. Egyes helyeken ezen a napon rendezték a sírokat, valamint meglátogatták a határkereszteket. Az endrődi gyerekek házról házra jártak, és zöld búzát szórtak a küszöbökre, amelyért cserébe tojást kaptak – ez egyfajta böjti játék és adománygyűjtés volt.
A gazdálkodók életében is különleges nap volt: a székesfehérvári gazdák ezen a héten nem dolgoztak a szőlőben, és bizonyos helyeken a mosást is tiltották a nők számára. Ugyanakkor Feketevasárnap jó vetőnapnak számított, különösen a mák és len vetésére. A mákot a gazdaasszonyok sok helyen ingben vagy meztelenül vetették el, a lent pedig a gazda téli ruhában hintette el – ezek a rituálék a bőséges termést biztosították.
Összegzés
Feketevasárnap tehát nem csupán egyházi esemény, hanem a népi hagyományban is fontos szerepet játszó nap, amelyet a gyász és az elmélyült lelki készülődés hatott át.
Ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódnak az alábbi cikkek is: