A hiedelmek, babonák mindig hozzá tartoztak az emberek életéhez. Talán régebben jobban hittek bennük az emberek és sokkal inkább befolyásolták a hétköznapokat. Ezért érdemes megismerni a szerencsét hozó tevékenységeket, hiedelmeket, babonákat.
Első látogatók szerepe az újévben
A néphit szerint az év első napja meghatározta az elkövetkező hónapok alakulását, ezért különösen fontos volt, hogy milyen események történtek ezen a napon. Újév reggelén például nagy jelentősége volt annak, hogy ki lépte át először a ház küszöbét. Ha férfi volt az első látogató, azt szerencsés előjelnek tartották, mert úgy vélték, hogy egész évben jólét és bőség köszönt majd a ház népére. Ha azonban nő érkezett elsőként, az balszerencsét hozhatott, ezért sok helyen igyekeztek elkerülni, hogy női látogató érkezzen először a házba.
Egyes vidéki közösségekben külön praktikák alakultak ki annak érdekében, hogy biztosítsák a szerencsés évkezdést. Például előfordult, hogy a házigazda maga gondoskodott arról, hogy egy férfi vendég elsőként érkezzen, vagy a család egyik férfi tagja hagyta el a házat és tért vissza elsőként az újév reggelén. A babona hátterében az a hit állhatott, hogy a férfiak erősebb, biztosabb alapot nyújtanak az új év kezdetéhez, míg a női jelenlét változékonyságot és bizonytalanságot hozhatott.
Pénzes és bőséget hozó ételek fogyasztása
Az évkezdéshez kapcsolódóan nemcsak a látogatók, hanem az elfogyasztott ételek is nagy jelentőséggel bírtak. Újév napján különösen fontos volt, hogy mit evett az ember, mert a néphit szerint ezek az ételek meghatározták az elkövetkező év anyagi helyzetét. A legismertebb szerencsehozó étel a lencse, amelyet azért fogyasztottak előszeretettel, mert apró, kerek szemcséi a pénzt szimbolizálták. Minél több lencsét evett valaki újévkor, annál nagyobb bőségre számíthatott az év során.
A malachús szintén szerencsét hozó ételnek számított, mert a disznó előretúr, így azt tartották, hogy segíti az előrehaladást és a jólétet az új esztendőben. Ezzel szemben csirkehúst nem volt szabad enni újév napján, mert a néphit szerint a csirke „elkaparja” a szerencsét. A babona szerint a hal sem volt jó választás, mert az elsodródó pikkelyekkel együtt a pénz és a jólét is elúszhatott.
Vízkeresztkor a házszentelés szerencsét hozott
Január 6-án, vízkereszt napján a hagyomány szerint házszentelést végeztek, amelynek célja az volt, hogy az otthont és a benne élőket megóvják a gonosz erőktől, és biztosítsák számukra a békés, szerencsés esztendőt. A pap vagy a családfő szenteltvízzel hintette meg a ház különböző helyiségeit, miközben imát mondott a ház áldásáért. Az ajtók fölé ilyenkor felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűit (G+M+B), amelyek a latin „Christus Mansionem Benedicat” (Krisztus áldja meg ezt a házat) kifejezést is jelképezhették.
A házszentelés nemcsak vallási, hanem praktikus célokat is szolgált. A néphit szerint a rituálé távol tartotta a betegségeket és a balszerencsét, valamint biztosította, hogy a ház lakói békében és jólétben éljenek az év során. Egyes helyeken még azt is figyelték, hogy milyen állapotban volt a házszenteléskor használt szenteltvíz – ha zavaros lett, az bajt jelenthetett, míg a tiszta víz jó esztendőt ígért.
Farsangi zajkeltés elűzte a gonoszt
A tél végéhez közeledve a farsangi időszak egyik legfontosabb szokása volt a zajkeltés, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a tavasz eljövetelének elősegítése volt. A legismertebb hagyomány a mohácsi busójárás, ahol a maskarás busók ijesztő álarcokat viselve vonultak végig az utcákon, miközben zajt csaptak kolompokkal és kereplőkkel. A néphit szerint minél nagyobb zajt csaptak, annál hatékonyabban riasztották el a rossz szellemeket és a telet.
A farsangi mulatságok során nemcsak a zajkeltés volt fontos, hanem a vidám, felszabadult hangulat is. Úgy hitték, hogy a nevetés és a jókedv mágnesként vonzza a szerencsét, ezért a farsang az év egyik legvidámabb időszaka volt. Az emberek ilyenkor bőséges lakomákat rendeztek, hiszen a néphit szerint, ha jól indul az év eleje, akkor egész évben nem szenvednek hiányt.
Esküvői babonák, amik szerencsét hoztak
A házasságkötéshez számos szerencsehozó babona kapcsolódott, amelyek célja az volt, hogy biztosítsák a fiatal pár boldog és gazdag közös életét. Az egyik legismertebb hagyomány szerint a menyasszony cipőjébe egy pénzérmét kellett tenni, hogy anyagi bőségben éljenek. Ezen kívül a menyasszonynak az esküvő napján viselnie kellett „valami újat, valami régit, valami kéket és valami kölcsönzöttet”. Ezek a tárgyak az új kezdetet, a múltból hozott értékeket, a hűséget és a barátságot jelképezték.
Szintén fontos volt az esküvő időpontjának megválasztása. A néphit szerint májusban nem volt szerencsés házasodni, mert a mondás szerint „májusban házasodsz, könnyen elválsz”. Ezzel szemben a pénteki esküvőt kedvezőtlennek tartották, míg a szerdai vagy szombati esküvő kifejezetten szerencsésnek számított.
Tojás a küszöb alatt a jó házasságért
A húsvéti időszakban a fiatal lányok szerelmi jóslásokat is végeztek, hogy megtudják, mikor és kihez mennek férjhez. Az egyik legismertebb szokás az volt, hogy egy tojást kellett elásni a ház küszöbe alá, mert úgy tartották, hogy ez hamarosan kérőt hoz a házhoz. A tojás a termékenységet és az új élet kezdetét szimbolizálta, így ezt a hagyományt a jövőbeli családi élet előkészítésének tartották.
Egy másik szerelmi babona szerint, ha egy lány a húsvéti locsolás után a hajából kicsavart vizet egy kertben elhintette, és ott fű nőtt ki, az azt jelentette, hogy az év végére férjhez fog menni. Ezek a szokások a régi időkben komoly jelentőséggel bírtak, és a fiatal lányok előszeretettel alkalmazták őket a jövőjük kiderítésére.
Ajánljuk a Tiltott tevékenységek a néphit szerint című cikket is.