Az édesanyák megérdemlik, hogy minden nap szeressük és tiszteljük őket. Minden évben legalább egyszer pedig megköszöntsük őket anyák napi versekkel. Ebben a válogatásban tíz magyar vers szerepel magyar költőktől anyák napjára.
Anyák napi versek válogatása
1, Komjáthy Jenő: Anyámhoz
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő – ne félj! – midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szivedhez járul boldogan fiad.
Szivem remeg, mert üdvössége teljes,
Szivem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Részletesen írtunk ezen szép ünnepről az Anyák napja szokása, hagyománya című cikkben.
2, Juhász Gyula: Édesanyám
A Tisza partján él egy özvegyasszony;
Szeméből könnyet egyet se fakasszon
A nyomorúság, a gond és a bánat:
Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat!
A Tisza partján él egy özvegyasszony…
Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony,
Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat:
Holtig siratja édes jó apámat!
Ajánljuk a 10 tavaszköszöntő tavaszi vers gyűjteményünket is.
3, József Attila: Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –
1931. január 6.
4, Gyulai Pál: Éji látogatás
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
“Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!”
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
“Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!”
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
“Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!”
Harmadik mond, mindenik sír –
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangj’ a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral…
Sír megnyílik, sír bezárul.
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
1866.
5, Lauka Gusztáv: Az anyák
Vessz-el! – szólít indulat között
A’ rosszanya.
És büntetésül elveszett
Szépmagzata.
Ébredj fel! – szóllt a’ jóanya,
Egyetlenem.
De az álom örök maradt
A’ gyermeken.
6, Zigány Árpád: Anyuska ágya
Van nekük egy szép ágyunk,
anya alszik benne:
Bárcsak vele alhatnám,
jaj de jó is lenne!
A keblére hajtanám
fáradt kis fejemet,
Míg a szép, édes álom
lezárná szememet.
7, Jakab Ödön: Az anya
Zúg a vásár népe, mint kasban a méhek,
Itt hangos alku foly, ott csereberélnek,
Vígan múlat, a kit múlatni vitt szomja,
Halálosan teli a sok laczikonyha.
Im, azonban egyszer, hol legtöbb sátor van,
Vad lárma üvölt fel egyik sikátorban:
“Tolvaj! Meg kell fogni! Elébe, elébe!
Egy vég pántlikámat belopta zsebébe!”
Azzal egy legénynek az egész kúfár had
Nagy sátorrudakkal gyorsan neki támad,
Verik agyba-főbe, könyörtelen kedvvel:
“Ha nincs pénzed, ne jöjj vásárba, gaz ember!”
Csak jajgat a legény, elhagyva magára,
Nincs egy lélek, a ki védelmére szállna;
Kedves pajtásai, czifra szeretője
Egy pillanatra mind eltűntek mellőle,
Ki erre, ki arra, elhúzódtak félre:
Nehogy az üldözött védelmöket kérje,
Mert elsűlyednének a nagy szégyen miatt,
Azzal a tolvajjal hogy egy falusiak!
De mikor legbőszebb lett a zenebona,
Hirtelen egy öreg asszony terem oda;
Hallja, hogy mi történt és legott serényen
Áttöri magát a bámészkodó népen,
És durva szitoktól, szégyentől nem félve,
Védelmezve borul a legény keblére,
Egész szive ott sír feddő szavaiban:
“Jaj, mit cselekedtél, fiam, édes fiam!”
1896.
8, Benedek Elek: Nefelejcs
Bólogat a kék nefelejcs
Pici kis virága,
Minden szálát szeretettel
Kötöm bokrétába.
Minden száltól, amit én itt
Bokrétába fűzök,
Édes anyám két kezére
Ezer csókot küldök.
9, Szenes Hanna: Az édesanya
Ha volna a világon egy érdemjegy
A szeretet és kitartás babérja,
Egy volna csak, ki megérdemelné:
Egyedül az édesanya.
Legyen szívetekben hála
És ajkatokon ima,
Ha halljátok a legszebb szót:
Édesanya.
1933.
10, Bálintffy Etelka: Üt az óra…
Üt az óra egyet… kettőt…
Kandallómban hamvad a tűz…
Künn a vihar szilaj szele
őrületes játékot űz;
Hófuvalmat hajt az útra,
Majd rohanva, kacagva hoz
Egy-egy hideg jégdarabot,
S odaveri ablakomhoz.
Mily félelmes, minő rémes
Lehet most ott künn a pusztán,
Midőn minden élő hang, mit
Egy-egy farkas ordítoz tán,
Mikor a hó egyformára
Borít utat, halmot, völgyet,
És a vihar vaskezével
Megráz házat, erdőt, tölgyet.
Kicsinyke ház tetejébe
Néha gyorsan bekap a szél;
Majd odafú ablakához,
S rémületes dolgot beszél.
Kicsinyke ház tűzhelyénél
Hogyha ülsz most, édesanyám,
És ha gyorsan perg a rokka,
Gondolsz-e rám? gondolsz-e rám?
Ajánljuk még a Nőnapi versek című válogatásunkat is.