A Valentin-nap sokkal több, mint egy egyszerű dátum a naptárban; egy jelenség, amely egyszerre hordozza magában az ókori rítusok misztikumát, a középkori legendák romantikáját és a modern kor fogyasztói kultúrájának csillogását. Sokan a szerelmesek ünnepének tartják, egy napnak, amely a romantikus gesztusokról, a virágokról és a csokoládéról szól. Mások számára csupán egy mesterségesen generált, kereskedelmi felhajtás, amely felesleges nyomást helyez az emberekre. Ebben az írásban arra teszünk kísérletet, hogy a felszín alá nézzünk, és felfedjük a Valentin-nap mögött rejlő összetett történelmet, a szerteágazó szokásokat és azokat a mélyebb jelentéseket, amelyek ezt a napot világszerte ismertté tették.
A következőkben egy utazásra hívjuk az olvasót, amely Szent Valentin rejtélyes alakjától indul, végigvezet a pogány termékenységi ünnepek vad rítusain, bemutatja, hogyan vált egy mártír szent a szerelmesek patrónusává, és feltárja, miként alakultak át a népi hiedelmek globális szokásokká. Megvizsgáljuk a jellegzetes szimbólumok eredetét, kitekintünk a világ különböző kultúráinak egyedi Valentin-napi hagyományaira, és nem feledkezünk meg a magyar néphagyomány Bálint-napi örökségéről sem. Célunk, hogy egy teljesebb képet adjunk, amely segít megérteni, miért és hogyan vált február 14-e a szeretet, a barátság és az emberi kapcsolatok sokszínű ünneplésének napjává.
A rejtélyes Szent Valentin és a pogány gyökerek
A Valentin-nap eredetének feltárása során egy meglepően szövevényes és homályos múltba kell visszatekintenünk. A központi alak, Szent Valentin kiléte maga is rejtély, ugyanis a katolikus egyház legalább három különböző, ezen a néven ismert mártírt tart számon, akiknek története az évszázadok során összefonódott. A legelterjedtibb legenda egy római paphoz, Terni Bálint püspökhöz kötődik, aki a 3. században, II. Claudius császár uralkodása alatt élt. A császár, felismerve, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, mert nem köti őket a család és az otthon utáni vágy, betiltotta a fiatal férfiak házasságkötését. Bálint püspök azonban, felismerve a rendelet igazságtalanságát, titokban továbbra is összeadta a szerelmes párokat. Amikor tevékenysége a császár tudomására jutott, börtönbe vetették és halálra ítélték.
Egy másik történet szerint Valentin a börtönben összebarátkozott börtönőre vak leányával, és egy csoda folytán visszaadta a látását. Kivégzése előtt, február 14-én egy búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. Ez a gesztus tekinthető az első Valentin-napi üzenetnek, amely egy mély, személyes kapcsolat emlékét őrzi. Bár ezek a történetek rendkívül romantikusak és inspirálóak, fontos megjegyezni, hogy történelmi hitelességük erősen megkérdőjelezhető. Sokkal valószínűbb, hogy a legendák utólagosan jöttek létre, hogy keresztény tartalommal töltsék meg a már létező pogány ünnepeket.
A Valentin-nap időpontja, február közepe, egybeesik egy ősi római termékenységi ünneppel, a Lupercaliával. Ezt az ünnepet február 13. és 15. között tartották Romulus és Remus, Róma alapítóinak tiszteletére, valamint Faunus, a termékenység istenének megidézésére. A Lupercalia egy vad, mámoros és sokszor erotikus rítus volt, amelynek célja a megtisztulás és a termékenység biztosítása volt. A szertartás során a Luperci papok kecskéket és egy kutyát áldoztak, majd a vérrel bekent, kecskebőrbe öltözött fiatal férfiak végigszaladtak a város utcáin, és a kezükben tartott kecskebőr szíjakkal (februa) megcsapkodták az útjukba kerülő nőket. A hiedelem szerint ez a rituálé elűzte a meddőséget és termékenységet hozott. Az ünnep része volt egyfajta „szerelmi lottó” is, ahol a fiatal nők neveit egy edénybe tették, a férfiak pedig húztak közülük, és az így kialakult párok az ünnep idejére, vagy akár egy egész évre együtt maradtak.
Amikor a kereszténység a 4. század végén államvallássá vált, az egyház tudatosan törekedett a pogány ünnepek felszámolására vagy átformálására. Gelasius pápa az 5. század végén betiltotta a Lupercaliát, és sok történész szerint a helyére Szent Valentin ünnepét rendelte, hogy egy erkölcsösebb, keresztény alternatívát kínáljon a népnek. Ezzel a pogány termékenységi rítusok helyét lassan átvette a mártír szent tisztelete, aki a szerelmesek oltalmazójává vált.
„A legrégebbi hagyományok gyakran nem kőbe vésett tények gyűjteményei, hanem az emberi vágyak, félelmek és remények szimbólumokká sűrített lenyomatai, amelyek generációkon át formálódnak.”
A középkori romantika és a Valentin-napi szokások kialakulása
Bár Szent Valentin ünnepe már az 5. századtól létezett, évszázadokig nem kapcsolódott hozzá a romantikus szerelem gondolata. A döntő fordulat a középkorban, különösen a 14. században következett be, nagyrészt egyetlen embernek, Geoffrey Chaucer angol költőnek köszönhetően. Chaucer 1382-ben írt „Madarak parlamentje” (Parlement of Foules) című költeményében hozta először összefüggésbe Szent Valentin napját a romantikus szerelemmel. A költemény egy álomról szól, amelyben a madarak február közepén gyűlnek össze, hogy párt válasszanak maguknak.
„Mert ez volt Szent Valentin napján,
Mikor minden madár odajön, hogy társat válasszon.”
Ez a sor volt az, amely elindította azt a kulturális asszociációt, hogy február 14-e a szerelmesek napja. A középkori udvari kultúrában, ahol a lovagi szerelem és a romantikus gesztusok központi szerepet játszottak, ez a gondolat gyorsan népszerűvé vált. Az arisztokrata körökben divatba jött, hogy ezen a napon szerelmes verseket és üzeneteket küldjenek egymásnak. Az első fennmaradt Valentin-napi üzenetet Orléans-i Károly herceg írta 1415-ben, miközben az agincourt-i csata után a londoni Towerben raboskodott. A feleségének címzett melankolikus vers ma a British Library gyűjteményében található.
A 15. századra a Valentin-napi üzenetküldés már elterjedt szokássá vált az angol nemesség körében. A 18. századra pedig már nemcsak az arisztokraták, hanem a középosztály tagjai is átvették ezt a hagyományt. Kezdetben ezek kézzel írt, személyes üzenetek voltak, amelyeket gyakran bonyolult rajzokkal, versekkel és szimbólumokkal díszítettek. Az ipari forradalom és a nyomdatechnika fejlődése azonban mindent megváltoztatott.
Az 1840-es években Nagy-Britanniában megjelentek az első tömeggyártású Valentin-napi üdvözlőlapok. Az Egyesült Államokban egy Esther Howland nevű fiatal nő indította el a Valentin-napi kártyabizniszt. Apja papír-írószer boltjában látott egy angol import kártyát, és meggyőződése volt, hogy ő ennél sokkal szebbeket tud készíteni. Létrehozott egy kis műhelyt, ahol csipkével, szalagokkal és színes képekkel díszített, igényes kártyákat gyártott. Vállalkozása óriási siker lett, és Howlandot ma „az amerikai Valentin-nap anyjaként” emlegetik. Ezzel a Valentin-nap belépett a modern korba: egy személyes, intim gesztusból egy hatalmas, globális iparággá vált.
Ajánljuk a 5 szerelmes Valentin napi vers című válogatást is.
A kártyák mellett más ajándékok is megjelentek:
- Virágok: Különösen a vörös rózsa, amely a szerelem és a szenvedély klasszikus szimbóluma.
- Csokoládé: A 19. században Richard Cadbury, a híres brit csokoládégyáros kezdett el szív alakú dobozokban árulni pralinékat Valentin-napra, ami máig tartó hagyományt teremtett.
- Ékszerek: A szeretet tartósabb kifejezéseként váltak népszerűvé.
„Egy egyszerű költői kép, amely a madarak párválasztását a szerelem ünnepéhez köti, képes volt egy egész kultúrát átformálni, és egy mártír napját a romantika legfontosabb dátumává tenni.”
A Valentin-nap szimbolikája: a szeretet jelképei
A Valentin-nap vizuális világa tele van olyan szimbólumokkal, amelyeket azonnal a szerelemmel és a romantikával azonosítunk. Ezek a jelképek mélyen gyökereznek a mitológiában, a művészettörténetben és a kulturális hagyományokban. Megértésük segít abban, hogy jobban lássuk, hogyan kommunikálunk az érzelmeinkről ezen a napon.
A szív: A szív alakú szimbólum ma a szerelem egyetemes jele, de eredete nem teljesen tisztázott. Nem az anatómiai szívből ered, hanem valószínűleg a borostyánlevél vagy a mára már kihalt szilfium növény magjának formájából, amelyet az ókorban fogamzásgátlóként használtak, így az a szexualitáshoz és a szerelemhez kapcsolódott. A középkorban a Szent Szív tiszteletével a szimbólum vallási jelentést is kapott, majd a reneszánsz idején vált végleg a romantikus szerelem jelképévé. A szív a sebezhetőség és az odaadás metaforája is: odaadni valakinek a szívünket a legmélyebb bizalom jele.
Ámor (Cupido): A római mitológia szerelemistene, Vénusz fia. Általában egy pufók, szárnyas kisfiúként ábrázolják, aki arany hegyű nyilakkal szerelmet ébreszt az emberek és istenek szívében. Görög megfelelője, Erósz, egy sokkal félelmetesebb és hatalmasabb istenség volt, a mindent elsöprő vágy megtestesítője. A reneszánsz és a barokk művészetben vált Ámor a játékos, pajkos szerelem szimbólumává, aki véletlenszerűen lövöldözi ki nyilait, emlékeztetve minket arra, hogy a szerelem gyakran váratlanul és irányíthatatlanul érkezik.
A vörös rózsa: A vörös rózsa ősidők óta a szerelem, a szenvedély és a szépség jelképe. A görög mitológiában Aphroditéhez, a szerelem istennőjéhez kötődik, akinek könnyeiből és szerelme, Adonisz véréből nőttek ki az első vörös rózsák. A római korban Vénusz szent virága volt. A keresztény szimbolikában a mártírok vérének és Szűz Máriának is a jelképe. A virágok nyelvén (floriográfia), amely a viktoriánus korban volt különösen népszerű, a vörös rózsa egyértelműen a mély szerelem bevallását jelentette.
Galambok és gerlék: Ezek a madarak arról ismertek, hogy életük végéig egyetlen párral maradnak, ezért a hűség, a béke és a tartós szeretet szimbólumaivá váltak. A már említett középkori hiedelem, miszerint a madarak Valentin-napon választanak párt, tovább erősítette ezt a kapcsolatot.
Csipke és szalagok: Ezek az elemek a régi idők romantikáját idézik. A csipke a kézzel készített, finom és egyedi ajándékok szimbóluma. A középkorban a lovagok gyakran viselték a hölgyüktől kapott zsebkendőt vagy szalagot a csatában, ami a hűség és a szerencse jelképe volt.
Bálint napi népszokások című cikket is ajánljuk.
Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb Valentin-napi szimbólumok jelentését:
| Szimbólum | Eredet | Fő jelentés |
|---|---|---|
| Szív | Ókori növényi formák, középkori vallási művészet | Szerelem, odaadás, érzelmi központ |
| Ámor/Cupido | Görög-római mitológia | Romantikus szerelem, vágy, a szerelem kiszámíthatatlansága |
| Vörös rózsa | Görög mitológia, viktoriánus floriográfia | Mély szerelem, szenvedély, szépség |
| Galamb/Gerle | Természeti megfigyelés, középkori hiedelmek | Hűség, béke, tartós szeretet |
| Csokoládé | 19. századi marketing (Cadbury) | Kényeztetés, édesség, luxus, gyengédség |
| Csipke | Kézműves hagyományok | Romantika, elegancia, finomság |
„A szimbólumok egyfajta érzelmi gyorsírást jelentenek; egyetlen képben képesek elmesélni mindazt, amit szavakkal néha nehéz kifejezni.”
Bálint-nap a magyar néphagyományban
Mielőtt a nyugati típusú Valentin-nap meghódította volna Magyarországot a rendszerváltás után, a magyar néphagyományban már régóta létezett Bálint napja (február 14.), amelyhez számos hiedelem és szokás kapcsolódott. Ezek azonban többnyire nem a romantikus szerelemről, hanem a természet ébredéséről, a madarakról és a jövendő évi termésről szóltak.
A magyar néphit szerint Bálint-napon választanak párt a verebek, és ez a nap jelzi a tavasz közeledtét. A hideg, télies időjárás ellenére a madarak csiripelése már a természet újjáéledését hirdette. A gazdálkodó emberek számára ez a nap fontos időjósló nap is volt. Úgy tartották, ha Bálint-napon hideg, száraz az idő, akkor jó termés várható. Ha esik az eső, az a gyenge termés előjele volt.
A Bálint-napi szokások és hiedelmek elsősorban a madarakhoz és a mezőgazdasági munkákhoz kötődtek:
- 🐦 Madáretetés: Sok helyen ezen a napon etették meg a ház körüli madarakat, hogy biztosítsák a jó termést és elűzzék a kártevőket.
- 🌱 Magvetés: Voltak vidékek, ahol Bálint-napon vetették el az első magokat, bízva a korai tavaszban és a bőséges termésben.
- ☀️ Időjóslás: A “Ha Bálint hideget talál, a jég már nem sokáig fáj” mondás is jelzi, hogy a Bálint-napi fagyot a tavasz közelségének jeleként értelmezték.
- ❤️ Szerelmes jóslások: Bár nem ez volt a központi elem, néhány helyen a lányok Bálint-napon próbáltak jósolni a jövendőbelijükről. Például, akit ezen a napon először megláttak férfiként, arról hitték, hogy a jövendőbelijük lesz. Egy másik hiedelem szerint, ha egy lány Bálint reggelén egy félbevágott almát eszik, és megszámolja a magokat, annyi udvarlója lesz abban az évben.
- 🕊️ “Csóklopás”: Néhány faluban élt a “csóklopás” hagyománya, amikor a legények megpróbáltak egy csókot lopni a kiszemelt lánytól. Ha sikerült, az jó jelnek számított a kapcsolatuk jövőjére nézve.
Fontos látni, hogy a hagyományos magyar Bálint-nap sokkal közelebb állt a természet körforgásához és a falusi közösség életéhez, mint a mai, individualista és kereskedelmi alapú Valentin-nap. A modern ünnep az 1990-es évektől kezdett elterjedni Magyarországon, elsősorban a média, a filmek és a kereskedelem hatására. Mára szinte teljesen átvette a régi Bálint-napi szokások helyét, és a nyugati mintát követve a párok közötti romantikus szerelem ünneplésére fókuszál.
„A hagyományok olyanok, mint a folyók: folyamatosan változnak. Néha egy új, erősebb áramlat teljesen eltéríti a régit, de a mélyben a régi meder nyomai még sokáig megmaradnak.”
Valentin-napi szokások a nagyvilágban
Bár a Valentin-nap angolszász gyökerekkel rendelkezik, mára globális jelenséggé vált, amelyet a világ szinte minden táján ünnepelnek – igaz, gyakran a helyi kultúrához és hagyományokhoz igazítva. Érdekes látni, hogy egy alapvetően romantikus ünnep mennyire különböző formákat ölthet a különböző országokban.
Japán: A japán Valentin-nap jelentősen eltér a nyugati modelltől. Február 14-én kizárólag a nők ajándékoznak csokoládét a férfiaknak. Kétféle csokoládé létezik: a giri-choco (kötelességcsoki), amelyet a nők a férfi kollégáiknak, főnökeiknek és barátaiknak adnak udvariasságból, és a honmei-choco (igazi érzelmek csokija), amelyet a szerelmüknek, férjüknek vagy kiszemeltjüknek készítenek, gyakran saját kezűleg. A férfiaknak pontosan egy hónapjuk van viszonozni a gesztust: március 14-én, a Fehér Napon (White Day) ők ajándékoznak a nőknek, általában fehér csokoládét, édességet vagy más, drágább ajándékot.
Dél-Korea: A dél-koreai szokások hasonlítanak a japánhoz (február 14-én a nők, március 14-én a férfiak ajándékoznak), de ők továbbfejlesztették a rendszert egy harmadik nappal. Április 14-e a Fekete Nap (Black Day), amely az egyedülállóké. Ezen a napon azok, akik sem Valentin-napon, sem Fehér Napon nem kaptak ajándékot, összegyűlnek, és fekete színű ételeket esznek, leggyakrabban jajangmyeon-t (fekete bab szószos tészta), miközben “gyászolják” szingli státuszukat.
Finnország és Észtország: Ezekben az országokban a Valentin-nap nem a romantikus szerelemről, hanem a barátságról szól. Február 14-e Ystävänpäivä (Finnország) és Sõbrapäev (Észtország), ami annyit tesz: „a barátok napja”. Ezen a napon az emberek a barátaiknak küldenek lapokat és apró ajándékokat, hogy kifejezzék a megbecsülésüket. Ez egy sokkal befogadóbb ünnep, amely nem rekeszti ki az egyedülállókat.
Brazília: A brazilok nem február 14-én ünneplik a szerelmesek napját, mivel az gyakran egybeesik a híres karneváli időszakkal. Helyette június 12-én tartják a Dia dos Namorados-t (Szerelmesek Napja). Ez a nap Szent Antal, a házasságközvetítő szent előestéje. A párok ajándékokkal és romantikus vacsorával ünneplik a szerelmüket, az egyedülálló nők pedig gyakran Szent Antalhoz imádkoznak, hogy segítsen nekik párt találni.
Fülöp-szigetek: A Fülöp-szigeteken a Valentin-nap rendkívül népszerű, és egy egészen különleges hagyomány is kapcsolódik hozzá. Ezen a napon tömeges esküvőket tartanak országszerte, ahol több száz vagy akár több ezer pár mondja ki egyszerre a boldogító igent. Ezeket az eseményeket gyakran a helyi önkormányzatok szponzorálják, így segítve a szegényebb párokat az egybekelésben.
Az alábbi táblázat bemutatja a különböző országok egyedi Valentin-napi hagyományait:
| Ország | Ünnep neve | Dátum | Egyedi szokás |
|---|---|---|---|
| Japán | Valentin-nap / Fehér Nap | Február 14. / Március 14. | A nők adnak csokit, a férfiak egy hónappal később viszonozzák. |
| Dél-Korea | Valentin-nap / Fehér Nap / Fekete Nap | Február 14. / Március 14. / Április 14. | A párok mellett az egyedülállók is “ünnepelnek”. |
| Finnország | Ystävänpäivä (Barátok napja) | Február 14. | A barátság ünneplése, nem a romantikus szerelemé. |
| Brazília | Dia dos Namorados (Szerelmesek napja) | Június 12. | A karnevál elkerülése miatt más időpontban ünneplik. |
| Fülöp-szigetek | Araw ng mga Puso (Szívek napja) | Február 14. | Tömeges esküvők rendezése országszerte. |
| Wales | Dydd Santes Dwynwen (Szent Dwynwen napja) | Január 25. | A walesi szerelmesek védőszentjének napja, hagyományos ajándék a faragott fakanál (lovespoon). |
„Az ünnepek globális terjedése során a helyi kultúrák nem passzív befogadók, hanem aktív alakítók, amelyek a saját képükre formálják az átvett szokásokat, új jelentésekkel gazdagítva azokat.”
A Valentin-nap kritikája és alternatívái
A Valentin-nap csillogása és romantikája ellenére az ünnepet számos kritika is éri. Sokan úgy érzik, hogy a nap elvesztette eredeti, érzelmi töltetét, és mára csupán a fogyasztói társadalom egyik legjövedelmezőbb eseményévé vált.
A leggyakoribb kritikák a következők:
- Kereskedelmi nyomás: A virágboltok, ékszerüzletek, éttermek és csokoládégyártók hetekkel az ünnep előtt megkezdik a kampányaikat, azt sugallva, hogy a szeretetet drága ajándékokkal kell kifejezni. Ez sok emberre felesleges anyagi és érzelmi terhet ró.
- Kirekesztő jelleg: Az ünnep erősen a párokra fókuszál, ami miatt az egyedülállók, az özvegyek vagy a frissen szakítottak kirekesztettnek, magányosnak érezhetik magukat. A közösségi média csak tovább fokozza ezt az érzést a “tökéletes” párokról posztolt képek áradatával.
- Mesterségesség: Sokan úgy érzik, hogy a Valentin-nap egyfajta kötelező romantikát ír elő. A gesztusok elveszítik spontaneitásukat és őszinteségüket, ha egy előre meghatározott napon, elvárásból történnek, nem pedig a szívből jövő indíttatásból.
Ezekre a kritikákra válaszul az elmúlt években számos alternatív megközelítés és ünnep jelent meg, amelyek célja, hogy a Valentin-napot befogadóbbá és személyesebbé tegyék.
Galentine’s Day: A “Városfejlesztési osztály” (Parks and Recreation) című amerikai sorozatból indult kezdeményezés, amelyet február 13-án tartanak. A lényege, hogy a nők a barátnőikkel ünneplik a női barátság fontosságát. A Galentine’s Day a plátói szeretet és a támogató közösségek ünnepe, amely ellensúlyozza a Valentin-nap romantikus fókuszát.
Önszeretet (Self-Love): Egyre többen használják a Valentin-napot arra, hogy ne másoktól várják a kényeztetést, hanem saját maguknak adják meg azt. Ez lehet egy pihentető fürdő, egy jó könyv, egy régóta vágyott ajándék megvásárlása vagy egyszerűen csak egy nap, amelyet a saját mentális és fizikai jóllétüknek szentelnek. Az üzenete az, hogy a legfontosabb kapcsolat az, amit önmagunkkal ápolunk.
Tudatos ünneplés: Sokan döntenek úgy, hogy elutasítják a kereskedelmi felhajtást, és a Valentin-napot a kapcsolatuk mélyebb megélésére használják. Ez jelenthet egy közös főzést, egy hosszú sétát a természetben, egy őszinte beszélgetést vagy egy közös élményt, amely nem kerül pénzbe, de erősíti a köteléket.
A Valentin-nap tehát egyfajta kulturális tükörré vált, amelyben mindenki a saját értékrendje és élethelyzete szerint látja meg magát. Lehet a romantika, a fogyasztás, a magány vagy éppen a barátság és az önszeretet napja is. A választás a mi kezünkben van.
„Egy ünnep valódi értéke nem a külsőségekben rejlik, hanem abban a lehetőségben, hogy megálljunk egy pillanatra, és tudatosan figyeljünk az emberi kapcsolatainkra – legyen az romantikus, baráti vagy az önmagunkkal való viszony.”
Gyakran ismételt kérdések a Valentin-napról
Ki volt valójában Szent Valentin?
A történelmi bizonyítékok alapján nem lehet egyértelműen azonosítani egyetlen Szent Valentint. Legalább három különböző mártír élt ezen a néven, akiknek története az idők során összemosódott. A legismertebb legenda egy római paphoz vagy püspökhöz kötődik, aki a 3. században titokban adott össze szerelmes párokat, dacolva a császár parancsával. Történelmileg azonban ezek a romantikus elemek valószínűleg későbbi hozzáadások.
Miért pont február 14-én ünnepeljük?
A dátum kiválasztásának több lehetséges oka van. Az egyik elmélet szerint ez a nap volt Szent Valentin kivégzésének évfordulója. A másik, valószínűbb magyarázat szerint az 5. században az egyház tudatosan helyezte erre a napra az ünnepet, hogy felváltsa a pogány Lupercalia termékenységi fesztivált, amelyet február közepén tartottak. Geoffrey Chaucer 14. századi költeménye pedig végleg összekapcsolta a dátumot a madarak párválasztásával és a romantikával.
A Valentin-nap tényleg csak egy kereskedelmi ünnep?
Bár a Valentin-nap kétségtelenül egy hatalmas üzlet, és a kereskedelem jelentősen formálja a szokásokat, az alapja továbbra is egy mély emberi igény: a szeretet kifejezése és megünneplése. Sokan használják ezt a napot arra, hogy őszinte gesztusokkal fejezzék ki érzéseiket, és a kereskedelmi nyomás ellenére is megtalálják a módját a személyes és jelentőségteljes ünneplésnek. Az, hogy ki mennyire enged a fogyasztói nyomásnak, egyéni döntés kérdése.
Milyen nem romantikus módokon lehet ünnepelni a Valentin-napot?
A Valentin-nap egyre inkább az általános szeretet ünnepévé válik. Finnországban és Észtországban például a barátok napjaként ünneplik. Remek alkalom arra, hogy kifejezzük a megbecsülésünket a barátaink, családtagjaink felé. Sokak számára ez a nap az önszeretet és az önmagunkkal való törődés napja. A “Galentine’s Day” (február 13.) pedig kifejezetten a női barátságok ünneplésére jött létre.
Miben különbözik a magyar Bálint-nap a modern Valentin-naptól?
A hagyományos magyar Bálint-nap elsősorban a természet ébredéséhez, a madarak párválasztásához és a mezőgazdasági jóslásokhoz kötődött. A központjában a tavasz közeledte és a termékenység állt, nem pedig a párok közötti romantikus szerelem. A modern Valentin-nap ezzel szemben egy nyugatról átvett, városi ünnep, amely a romantikus kapcsolatokra és az ajándékozásra fókuszál, és nagyrészt elvesztette a természeti és népi hiedelmekhez fűződő kapcsolatát.
