A pillangós versek és mondókák között találtok rövid lepkecsalogatókat, mozgásos és rajzolós szövegeket, valamint hosszabb verseket közös olvasáshoz. Két népi mondóka és Pósa Lajos verse után tizenkét új, saját készítésű, 2–5 versszakos költemény következik; mindegyiknél külön jelöljük az eredetét.
1. Lepke, lepke, szállj le!
Népi mondóka, Andódon lejegyzett változat.
Lepke, lepke, szállj le!
Szállj le a kezemre!
Mézem is van, cukrom is,
Válogathatsz benne.
2. Pille, pille, aranypille
Népi lepkecsalogató. Gágyor József gyűjtése, Diószeg, 1970.
Pille, pille, aranypille,
Ne szállj tova, jövel ide.
Cukros morzsát adok néked,
Szállj le a kezemre, kérlek!
3. A pille
Pósa Lajos verse, az Arany kert című kötet szövege szerint.
Zöld mezőben illanó
Aranyszárnyú, tarka pille,
Szőke kis lány, kék ruhás,
Fut utána nagy pihegve:
,,Pille, pille, el ne szállj!
Megfogadlak testvéremnek!
Mint a galamb a buzát,
Úgy szeretlek, úgy szeretlek!
Szép aranyos kalitka
Lesz minálunk a lakásod,
Kanárim is van nekem,
Jó vagyok én, majd meg látod!”
De a pille meg sem áll,
Nem hallgat a kérő szóra;
Jobbra libeg, balra leng,
Játszi szél a ringatója.
,,Jobb nekem a zöld mezőn
Szálldogálni itt vidáman!
Kék ég alatt szabadon
Fürdeni a napsugárban!”
Jobbra libeg, balra leng,
Egyszerre csak tova lebben –
“Pille, hol vagy? Pille, kukk!”
Tán azóta a berekben!
Szőke kis lány, kék ruhás,
Siratja a patak mentén –
Pille urfi mosolyog
Egy vadrózsa nyiló kelyhén.
4. Napfolt a réten
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Sárga lepke száll a réten,
mintha napfolt volna éppen.
Margarétán meg-megáll,
arany fényű két kis szárny.
Nem teszem a tenyerembe,
csak leguggolok elébe.
Ha megunta a virágot,
elrepül, és messze játszik.
5. Pillangós szárnypróba
Új, saját készítésű mozgásos mondóka a Népszokások.hu számára.
Nyisd ki lassan két karod,
pillangószárny lesz az ott!
Lépj előre, fordulj hátra,
libbenj rá egy képzelt ágra!
Kis virágra hajolj mélyen,
nyújtózz aztán fenn az égen!
Karod zárd be, ülj le szépen,
pihenj, mint a lepke délben!
6. Papírból egy pillangó
Új, saját készítésű rajzolós vers a Népszokások.hu számára.
Középre egy hosszú vonal,
két kis csáp az égbe nyargal.
Jobbra-balra kerek szárnyak,
fehér lapon színt kívánnak.
Piros pöttyöt teszek rája,
kéket festek a sarkára.
Sárga csík kerül a szélre,
pötty a szárnyak közepére.
Nem repül el, itt marad még,
asztalomon színes vendég.
Holnap ablakomba teszem,
onnan nézi majd a kertem.
7. A sárga lepke kirándulása
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Sárga lepke útnak indult
reggel, mikor kelt a nap.
A kerítés túlsó végén
hívogatta egy virág.
Elszállt előbb a kút mellett,
megpihent egy zöld levélen.
Onnan nézte, hogy a cinke
mit keres a kert szélében.
Aztán egy nagy tócsa fölött
meglátta a mását lent.
Billent egyet, az is billent,
s együtt tűntek el megint.
Délre ért a kerítéshez:
ott a virág, végre látja!
Ráült, s csak úgy ringatózott,
míg a szél a szárát rázta.
Nekem csupán néhány lépés
kút és kerítés között.
Neki egész kirándulás:
mennyi mindent fölfedezett!

8. Öt lepke a bokron
Új, saját készítésű számolós mondóka a Népszokások.hu számára.
Öt kis lepke ült egy bokron,
kettő elszállt túl a dombon.
Három maradt egy levélen,
megszámoltam őket szépen.
Egy a rózsák közé libbent,
kettő még a bokron pihent.
Aztán azok is felszálltak:
üres helyük maradt hátra.
9. A csiga és a pillangó
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Kis csiga a kövön mászott,
lepke szállt a kő fölött.
– Várj egy kicsit! – szólt a csiga. –
Én is arra készülök!
– Ott a kertben nyílt egy rózsa,
oda megyek én ma el.
– Én is! – mondta rá a lepke. –
Nekem nem kell mászni fel.
Mire csigánk odaért már,
hosszú árnyék nyúlt a fűre.
Lepke lenn egy ágon várta,
onnan nézett fel derűsen.
– Messziről is szép a rózsa!
– Közelről még szebb lehet.
Egyik szárnyon, másik lábon
járta végig a kis kertet.
10. Kendőből lett lepkeszárny
Új, saját készítésű mondóka a Népszokások.hu számára.
Két kis kendő két kezemben,
lebben, libben fenn a szélben.
Lassan lépek, nem szaladok,
ma egy kék kis lepke vagyok.
Körbefordulok a réten,
két kis kendő libben szépen.
Magasra nyúl mindkét karom,
a napot is megmutatom.
Vége lett a repülésnek,
kendőszárnyak földet érnek.
Összehajtom, elteszem,
holnap újra felveszem.
11. Zápor után
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Eső kopog a tetőn,
tócsa gyűlik a mezőn.
Lepke bújik levél alá,
kis menedék borul rá.
Elvonul a felhő végre,
nap mosolyog le a rétre.
Apró csepp a levél szélén,
megcsillan a napnak fényén.
Lepkénk vár még egy keveset,
míg a napfény melegebb lesz.
Aztán röppen: fenn a réten
már a szárnya villan éppen.
12. Virágos vendégség
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
A kertünkben lila lóhere
nyitotta ki sok virágát.
Egy kis lepke észrevette,
ott körözött egész délelőtt.
Nem kopogott, nem csengetett,
csöndesen a szárra szállt.
A virág meg ringatózott,
ha egy szellő arra járt.
Közelebb is léptem volna,
de a padnál megmaradtam.
Onnan néztem a kis vendéget,
míg az uzsonnámat majszoltam.
Egyszer aztán továbbrebbent,
fenn a rózsák felé ment el.
A lóhere helyben maradt,
s hajlongott a könnyű szélben.
13. Hová bújt a lepke?
Új, saját készítésű mondóka a Népszokások.hu számára.
Hová bújt a sárga lepke?
Nézzünk a rét szegletébe!
Fűszál mögött? Rózsa mellett?
Ott a szárnya! Most megrebbent!
Megvan már a kis virágon,
innen, csöndben megcsodálom.
Nem kell hozzá futni, mászni:
néha elég csendben várni.
14. A kertkapu vendége
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Nyitva maradt a kertkapu,
ki-be sétált rajta bárki.
Én a padon rajzolgattam,
mikor megláttam egy lepkét.
Nem az ajtót választotta,
átlibbent a kerítésen.
Körbejárta a virágot,
amit tegnap ültettem én.
– Ezt neked is ültettük ám! –
súgtam neki egészen halkan.
Ő csak ült a lila szirmon,
én a rajzomat folytattam.
Rajzoltam egy nagy virágot,
s mellé egy kis sárga foltot.
Anya kérdezte, mit csinálok:
– Lerajzoltam a vendégünk!
Mire kész lett, már nem volt ott.
Fönn a bodza ágán láttam.
Kertkaput se kellett nyitnom,
mégis lett egy új barátom.
15. Esti lepke-pihenő
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Lassan hosszú lesz az árnyék,
elcsitul a kerti játék.
Napkorong a domb mögé tér,
rózsa mellett pihen a szél.
Lepke ül a bokor mélyén,
szárnyát zárja levél szélén.
Nem siet már új virágra,
csönd borul a kis világra.
Benn a lámpa fénye sárga,
könyvem csukom puha ágyban.
Holnap újra kertbe megyek,
s megkeresem a kis lepkét.
Ha folytatnátok a rét és a kert lakóival a verselést, a csigás versek és mondókák között lassú sétákhoz is találtok szövegeket. A nyuszis versek az ugrándozós játékhoz, az őzikés versek és mondókák pedig az erdei történetekhez adnak újabb olvasnivalót.
A virágról virágra járó lepkék mellé a méhecskés versekből választhattok zümmögős mondókát. Ha a rétről a tópartra kalandoznátok, a békás versek és mondókák ugrálós játékkal és brekegős történetekkel várnak.