Tizenkét őzikés vers és mondóka vár itt közös felolvasáshoz, óvodai játékhoz vagy egy csendes esti összebújáshoz. A két–öt versszakos szövegek között mozgásos mondókát, párbeszédes verset és hosszabb erdei történetet is találtok. Lévay József klasszikus költeménye mellett tizenegy, ehhez az összeállításhoz készült új szöveg szerepel; ezeket külön jelöltük.
1. Lévay József: Az őzike
Közel az erdők aljában,
Fényes, uri palotában
Élt egy szelíd őzike.
Kiskorától ott nevelték,
Simogatták, dédelgették,
S nagyra nőtt a kicsike.
Ki-kisétált a közelbe,
A füvecskét ott legelte,
Nagyon izlett az neki.
Elbarangolt, de estére
Gazdájához visszatérve,
Szállását meg nem veti.
Ízlett a hegy gyönge füve,
Tetszett a fenyves sűrűje
S maga a hüs levegő.
Addig járta: megszerette,
Az erdőt nyakába vette,
S nem tért vissza többet ő.
Ha beszélni tudott volna,
Bízvást feltehetni róla,
Hogy szó nélkül nem szökik.
Egy este magába szállva,
Az ablak alatt megállva,
Így szólt volna tán nekik:
Köszönöm jószivűségtek!
Ez a szép ház a tiétek.
— Az én hazám a vadon.
Odacsábít a természet,
Itthagyom a puha fészket,
Ott élhetek szabadon!
2. Puha léptek – őzikés mondóka
Új, saját készítésű mondóka a Népszokások.hu számára.
Lépj puhán a réten,
őzike a képen!
Hegyezd füled, nézz körül,
Ki kukucskál lomb mögül?
Most egy aprót szökkenj,
aztán le is csüccsenj!
Pihenj meg a fűben szépen,
mint az őz a könyvünk képén!
3. A patak tükre
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Kis őz hajol a patakra,
nézi, ki néz vissza rá.
Két nagy fület lát a vízben,
s még egy orrot legalább.
Jobbra billen, jobbra billen,
balra hajlik mind a két fej.
– Gyere játszani! – szól halkan.
Lenn a másik éppen így tesz.
Szomjas lett a sok beszédtől,
inni kezd a kis csibész.
Összefutnak lenn a fodrok:
– Hová bújtál? Merre mész?
4. Az őzgida és a pillangó
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Pettyes hátú kis őzgida
álldogált a rét szélén,
sárga lepke szállt előtte,
mint egy elszökött napfény.
– Megmutatnád, hogyan repülsz?
Én csak ugrándozni tudok.
– Nézd, a szárnyam így emelem,
s már a rét fölé is jutok!
Őzgidánk is nekilódult,
szökkent hármat könnyedén.
Szárnya attól még nem támadt,
de jót játszott ő meg én.
Mert én voltam ott a réten,
csöndben néztem messziről:
egyik szállt, a másik szökkent,
s nevettünk a nagy örömtől.
5. A kis őz és az elgurult alma
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Vad almafa árnyékában
kis őz nézte a füvet.
Egyszer koppant fenn egy alma,
s gurulni kezdett odalent.
– Állj meg, alma! Hová sietsz?
Nem ismered az utat!
Lábad sincsen, mégis látom,
gyorsabban futsz, mint a nyulak!
Gurult, gurult, nagyot dobbant,
megakasztotta egy kő.
Őzikénk meg utolérte:
– Megvagy! – szólt a kis őz vígan.
Körbeszaglászta az almát,
orrával is meglökte.
Az meg mozdult egy kicsikét,
s a fű közé rejtőzött el.
– Most már aludj! – súgta néki,
s visszabaktatott a rétre.
Őzanyó az almafánál
éppen a kis fiát nézte.
6. Őzikés dobbantó
Új, saját készítésű mondóka a Népszokások.hu számára.
Dobbants egyet, dobbants kettőt,
rajzolj kézzel magas erdőt!
Hajolj le a puha fűbe,
bújj el, mint az őz a hűsbe!
Állj fel lassan, nézz az égre,
nyújtózz aztán lábujjhegyre!
Tapsolj hármat, fordulj körbe:
megérkeztünk az erdőbe!

7. Ki lakik a bokor mögött?
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
– Ki lakik a bokor mögött?
Ki zörgeti a levelet?
– Én lakom itt, barna őzfi,
egy galagonya mellett.
– Van-e nálad puha párna?
Van-e bögréd, kis poharad?
– Lomb a tető, fű a fekhely,
vizet ad a kis patak.
– Bekopoghatok-e hozzád?
– Onnan nézz, az útról engem!
Integethetsz, én is látlak,
csak maradj most szépen csendben!
8. Az őszi levél kalandja
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Sárga levél hullt az ágról,
egy kis őznek épp a hátára.
Őzike a fejét kapta:
– Ki tett sapkát a kabátomra?
Lépett egyet, lépett kettőt,
a levél csak vele ment.
Kicsi szellő futott arra,
s felkapta a levelet.
Felrepült a könnyű vendég,
megfordult a levegőben,
s egy bokornál földre szállott,
ott pihent a puha zöldben.
Őzikénk még visszanézett:
– Jó utat, te sárga levél!
Én most anyukámhoz indulok,
ő is vár a rét legszélén.
9. A bátor kis őz
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Őzanyó már át is lépett
egy kidőlt, öreg fatörzsön.
Kis gidája ott toporgott:
– Jaj, de magas ez a törzs itt!
Jobbra nézett: sűrű bokrok.
Balra nézett: csalán áll.
– Hátha mégis át tudnék menni!
Anyu már a másik oldalt vár.
Előbb egyik lábát tette
óvatosan át a fán.
Meg is állt, hogy kipróbálja:
megáll-e így igazán.
Aztán jött a másik lába,
s végül átért mind a négy.
– Láttad, anyu? Megcsináltam!
Nem is kellett futnom még!
Őzanyó az orrát nyújtotta,
gyöngéden hozzáért.
S mentek tovább, egymás mellett,
lombok árnyán, réten át.
10. Fülelő őzike – mondóka
Új, saját készítésű mondóka a Népszokások.hu számára.
Halk a szél, susog a lomb,
őzike a réten bolyong.
Reccsen egy ág: mi lehet?
Füle máris odamered.
Mókus ugrik ágról ágra,
hull egy levél őzikénk hátára.
Megrezzen a két füle,
s visszahajol a fűbe.
11. Eső után
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Eső kopog a leveleken,
kis őz áll a bokor alatt.
Orra hegyén csepp csillan meg:
– Ezt ki tette ide vajon?
Megrázza a fülét egyszer,
szerteszáll a sok kicsi gyöngy.
Fenn a felhő félrehúzódik,
s a nap is előköszön.
Őzike a rétre szökken,
fűszál hajlik lába előtt.
Minden illat friss az erdőn,
a nap szárítja fel az esőt.
12. Őzikés esti vers
Új, saját készítésű vers a Népszokások.hu számára.
Lassan sötét lesz a réten,
a patak még halkan beszél.
Kis őz fekszik anyja mellett,
füle csúcsán pihen a fény.
– Holnap is lesz sárga lepke?
– Lesz, ha nap süt, kisfiam.
– És a rigó énekel majd?
– Hallod? Most is dala van.
– Elmegyünk a nagy tölgyfához?
– Arra vezet majd az utunk.
– Én is átugrom a gödröt?
– Holnap mindent megtudunk.
Még egy kérdés volna hátra,
de az álom közbeszól.
Őzanyó csak csendben őrzi,
s szél mesél a lombokról.
Ha további állatos verseket kerestek, folytassátok a közös olvasást a rókás versekkel és mondókákkal, vagy válasszatok a medvés versek és mondókák közül.