Arad hagyományai nem csupán megsárgult lapokon őrzött emlékek vagy múzeumi vitrinekbe zárt tárgyak összessége. Sokkal inkább egy élő, lélegző szövet, amelyet évszázadokon át magyarok, románok, németek, szerbek és zsidók szőttek közösen, mindannyian beleadva saját kultúrájuk fonalát. Ezek a szokások és rítusok formálták a közösség identitását, keretet adtak az ünnepeknek és a mindennapoknak, és segítettek feldolgozni az élet nagy fordulópontjait, a születéstől a halálig. A város hagyományrendszere egyedülálló ötvözet, ahol a magyar népi kultúra mély rétegei keverednek a bánsági és erdélyi hatásokkal, valamint a polgári, városi életformával.
Ezen az oldalon egy mélyreható utazásra hívjuk, hogy felfedezzük Arad gazdag és sokszínű szokásvilágát. Megvizsgáljuk, hogyan fonódnak össze a különböző nemzetiségek hagyományai az évkör ünnepeiben, a családi eseményekben és a gasztronómiában. Betekintést nyerhet a régi lakodalmi ceremóniákba, megismerheti a helyi konyha különleges ízeit, és megértheti, hogyan élnek tovább ezek az ősi rítusok a modern korban. Célunk, hogy ne csak felsoroljuk a tényeket, hanem átadjuk azt a szellemiséget és közösségi erőt, amely ezeket a hagyományokat élteti mind a mai napig.
Arad kulturális olvasztótégelye: A hagyományok gyökerei
A város és környékének népszokásait lehetetlen megérteni anélkül, hogy ne ismernénk annak rendkívül gazdag és összetett történelmi múltját. Arad a Maros folyó partján fekvő stratégiai pontként mindig is a kultúrák találkozási helye volt. A különböző etnikumok együttélése egy olyan egyedi kulturális mikrokozmoszt hozott létre, ahol a szokások, a hiedelmek és a rítusok folyamatosan hatottak egymásra, gazdagítva és formálva egymást.
A soknemzetiségű örökség hatása
Arad hagyományrendszerének alapját a magyar kultúra adja, azonban a több évszázados együttélés során mélyen beépültek a román, a német (sváb), a szerb és a zsidó közösségek szokásai is. Ez a kulturális szimbiózis a leglátványosabban az ünnepekben és a gasztronómiában érhető tetten.
- Magyar hatás: A magyar néphagyományok adják a vázat: a nagy keresztény ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) alapvető rítusai, a farsangi mulatságok, a szüreti bálok és az emberi élet fordulóihoz (születés, házasság, halál) kötődő szokások mind a magyar kulturális örökség részei. A népdalok, a csárdás és a helyi legendák mind-mind ezt a mély gyökeret táplálják.
- Román befolyás: A szomszédos román közösségekkel való szoros kapcsolat révén számos elem átszivárgott a helyi szokásokba. Ilyenek például bizonyos tavaszi, termékenységgel kapcsolatos rítusok (pl. a Mărțișor viselésének ismerete), vagy a gasztronómiában a puliszka (mămăligă) és a csorbalevesek népszerűsége. Az ortodox ünnepek, mint például a vízkereszt napi folyószentelés, szintén színesítették a város vallási életét.
- Német (sváb) örökség: A 18. században betelepített svábok magukkal hozták a precíz munkakultúrát, a jellegzetes építészeti stílust és számos gasztronómiai különlegességet. A fúvószene, a rendezett, tiszta porták kultusza és az olyan ételek, mint a strudli (rétes) vagy a különböző egytálételek (Eintopf), mind a sváb hatásról tanúskodnak. A sváb közösségek híresek voltak a rendkívül szervezett és látványos szüreti felvonulásaikról.
- Szerb és zsidó közösségek: Bár kisebb létszámban, de a szerb és zsidó közösségek is hozzájárultak Arad kulturális sokszínűségéhez. A szerb ortodox egyházi ünnepek és a zsidó közösség sajátos vallási és családi hagyományai, valamint a kereskedelemben betöltött szerepük szintén formálták a városi életet és szokásrendszert.
"A hagyományok nem kőbe vésett szabályok, hanem egy folyó, amelybe minden generáció és minden kultúra beletölti a saját vizét. Aradon ez a folyó különösen széles és gazdag, mert sok forrásból táplálkozik."
Városi és vidéki szokások találkozása
Arad megyeszékhelyként és fontos ipari, kereskedelmi központként mindig is vonzotta a környező falvak lakosságát. Ez a folyamatos beáramlás egy különleges kettősséget teremtett a város hagyományaiban. A falvakból érkezők magukkal hozták a földműveléshez, az állattartáshoz és a természet körforgásához szorosan kötődő népszokásokat. Ezek a rurális hagyományok a városi, polgári közegben új értelmet nyertek, átalakultak, vagy éppen keveredtek a helyi, urbánus szokásokkal.
A piac például nem csupán a kereskedelem, hanem a kulturális csere legfontosabb színtere is volt. Itt találkozott a falusi termelő a városi polgárral, itt cseréltek gazdát nemcsak a termények, hanem a receptek, a pletykák és a hiedelmek is. A városi ünnepek, mint a majális vagy a nagy vásárok, szintén lehetőséget teremtettek a vidéki és városi kultúra találkozására, ahol a népviseletbe öltözött falusiak és az elegáns polgárok együtt ünnepeltek. Ez a kettősség tette Arad hagyományvilágát egyszerre földközelivé és kifinomulttá.
Az év körforgása Aradon: Ünnepi szokások és rítusok
Az esztendő ünnepei adták a legfontosabb keretet a közösségi élet számára. Ezek a jeles napok nemcsak a vallási elmélyülésről vagy a pihenésről szóltak, hanem a közösség összetartozásának megerősítéséről, a hagyományok továbbadásáról és a természet ritmusával való harmonikus együttélésről is.
Téli ünnepkör: Adventtől vízkeresztig
Az adventi időszak a csendes várakozás, a befelé fordulás ideje volt. A családok közösen készítették az adventi koszorút, és vasárnaponként meggyújtották a gyertyákat. A gyerekek számára különösen izgalmas volt a december 6-i Mikulás-várás, amikor a kitisztított csizmákba ajándékok kerültek. Az aradi sváb családoknál a Mikulás (Sankt Nikolaus) mellett gyakran megjelent a félelmetes Krampusz is, aki virgáccsal fenyegette a rosszalkodó gyerekeket.
A karácsony volt az év legmeghittebb családi ünnepe. Szenteste (december 24.) estéjén a család összegyűlt a feldíszített karácsonyfa körül. Az asztalra hagyományosan böjti ételek kerültek, mint a mákos guba, a halleves vagy a bableves. Az éjféli mise a város templomaiban az ünnep fénypontja volt, ahol a különböző felekezetek hívei együtt ünnepeltek. Karácsony első és másnapján már a gazdagabb, húsos ételek kerültek előtérbe, mint a töltött káposzta vagy a sült húsok. Ebben az időszakban jártak a házakhoz a kántálók és a betlehemesek, akik énekkel és játékkal köszöntötték a kis Jézus születését, cserébe adományokat kaptak.
Az óév búcsúztatása, a szilveszter, zajosabb, vidámabb ünnep volt. A baráti társaságok, családok összegyűltek, hogy együtt köszöntsék az újévet. A hagyomány szerint a zajkeltés (trombitálás, kereplés) elűzte az ártó szellemeket. Az újévi asztalról nem hiányozhatott a lencse vagy a babszem, amely a hiedelem szerint gazdagságot hozott a következő esztendőre. A malacsült fogyasztása is szerencsét hozott, mivel a malac előre túrja a földet.
Tavaszi zsongás: Húsvét és a természet ébredése
A tavasz a természet újjászületésének és a böjti időszak végét jelző húsvétnak az ideje. A farsang, a húsvétot megelőző vidám, bálozós időszak, a tél elűzéséről szólt. Aradon és környékén a farsang csúcspontja a húshagyókedd volt, amikor nagy mulatságokat rendeztek, és jellegzetes fánkokat sütöttek. A "medvetáncoltatás" és a különböző alakoskodó játékok is a télűző rítusok részét képezték.
A húsvéti ünnepkör nagypéntekkel, a legszigorúbb böjti nappal vette kezdetét. Ekkor a csendé és a gyászé volt a főszerep. Nagyszombaton este a templomokban tartott feltámadási körmenet jelezte a böjt végét és az ünnep kezdetét. Húsvétvasárnap a családok a templomban megszenteltették az ünnepi ételeket: a sonkát, a kalácsot, a tojást és a bort. A délelőtti szentmise után került sor a díszesen megterített asztalnál a családi ebédre.
Húsvéthétfő a locsolkodás napja volt. A fiúk, legények járták a lányos házakat, hogy vers kíséretében, régen vödör vízzel, később szagos kölnivel meglocsolják a lányokat, asszonyokat. A locsolás a termékenység és a megtisztulás ősi rítusára vezethető vissza. A locsolókat a lányok hímes tojással és süteménnyel ajándékozták meg. A tojásfestésnek Aradon is nagy hagyománya volt, a leggyakoribb technika a viasszal való írás és a hagymalevéllel való festés volt.
Nyári mulatságok és vallási ünnepek
A nyár a szabadtéri ünnepek és a mezőgazdasági munkák időszaka volt. Pünkösd, a húsvét utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Ehhez a naphoz kötődött a pünkösdi király vagy királyné választásának szokása, amely egy ügyességi verseny volt a legények között. A győztes egy évig viselhette a címet, és minden mulatságra hivatalos volt. A lányok pünkösdi rózsával díszítették fel a házakat.
Szent Iván-éj (június 24.) a nyári napforduló ünnepe. Ezen az éjszakán a mágia és a szerelemjátszás kapott főszerepet. A hagyomány szerint a Szent Iván-éji tűzugrásnak tisztító és gonoszűző hatása volt. A párok kézen fogva ugrották át a tüzet, hogy szerelmük tartós legyen. A tűz mellett énekeltek, táncoltak, és különféle jósló praktikákat végeztek.
A nyár folyamán a különböző templomok búcsúi is fontos közösségi események voltak. A búcsú a templom védőszentjének ünnepe, amely a vallási ceremóniák mellett mindig nagy vásárral és mulatsággal is járt. Ez kiváló alkalmat teremtett a távolabbi rokonokkal való találkozásra és a szórakozásra.
Őszi bőség: Szüret és megemlékezés
Az ősz a betakarítás, a bőség és a számvetés időszaka. A leglátványosabb és legvidámabb őszi ünnep a szüret volt, különösen az Arad-hegyaljai borvidéken. A közös szőlőszedés után látványos szüreti felvonulást és bált rendeztek. A felvonuláson feldíszített lovas kocsikon vonultak végig a bíró és a bíróné, a kisbíró, a táncosok és a csőszök. A bálon megválasztották a bálkirályt és a bálkirálynőt, és hajnalig tartott a tánc és a mulatság.
Az őszi időszakhoz kötődik Arad legfontosabb és legtragikusabb történelmi megemlékezése is: október 6., az aradi vértanúk emléknapja. Ez a nap nem egy vidám népszokás, hanem a nemzeti gyász és az emlékezés napja, amely mélyen beépült a város identitásába és hagyományrendszerébe. Ezen a napon a város elcsendesül. A középületekre gyászlobogó kerül, az iskolákban megemlékezéseket tartanak, és este fáklyás felvonulással tisztelegnek a kivégzett tizenhárom honvédtábornok emléke előtt a Vesztőhelyen. Ez a modern kori rítus az aradi magyarság legfontosabb közösségi és identitásmegerősítő eseménye.
"Egy közösség nemcsak a vidám ünnepeiből építkezik, hanem abból is, ahogyan a fájdalmait és a gyászát közösen megéli. Október 6-a Aradon nem a halál, hanem az örök emlékezet ünnepe."
Az emberi élet fordulói: Családi események és hagyományok
Az élet nagy eseményei – a születés, a házasság és a halál – minden kultúrában kiemelt jelentőséggel bírnak. Aradon ezeket a fordulópontokat is gazdag szokásrendszer kísérte, amely segített a családnak és a közösségnek átélni és feldolgozni az eseményeket.
Születés és keresztelő: Az új élet köszöntése
Az új élet érkezése mindig nagy örömöt jelentett. A várandósság idejét számos hiedelem és tilalom övezte, amelyek a gyermek és az anya egészségét voltak hivatottak védeni. A szülés után az anyát és az újszülöttet az első hetekben, a "gyermekágyas" időszakban, a közösség különös védelemmel vette körül. A rokonok és szomszédasszonyok étellel (főként erősítő levessel, komatállal) segítették a családot.
A keresztelő volt az első nagy közösségi esemény a gyermek életében. Ez nem csupán egy vallási szertartás volt, amely által a gyermek a keresztény közösség tagjává vált, hanem egyben a névadás ünnepe is. A keresztszülők kiválasztása nagy körültekintéssel történt, hiszen ők vállaltak felelősséget a gyermek erkölcsi és vallási neveléséért. A keresztelő után nagy ünnepi lakomát, keresztelői vacsorát rendeztek, ahol a vendégek ajándékokkal köszöntötték az újszülöttet és a családot.
Párválasztás és lakodalom: Az aradi esküvői szokások
A lakodalom volt talán a leggazdagabb és legösszetettebb szokásrendszerrel bíró családi ünnep. A folyamat már jóval az esküvő előtt elkezdődött a párválasztással, az udvarlással, amelynek szigorú, íratlan szabályai voltak. Ezt követte a lánykérés, majd az eljegyzés, amely már hivatalossá tette a két fiatal kapcsolatát.
Az aradi lakodalmak általában több napig tartottak, és az egész rokonságot, sőt gyakran az egész utcát vagy faluközösséget megmozgatták. A lakodalom előtt a vőfélyek járták a falut vagy a várost, és rigmusokkal hívogatták a vendégeket. Az esküvő napján a legényes háztól indult a menet a menyasszonyos házhoz, ahol a menyasszony kikérése zajlott. Ez egy játékos, szertartásos párbeszéd volt a vőfély és a menyasszony családja között.
A templomi esküvő után következett a lakodalmi vacsora és a hajnalig tartó mulatság. A vacsora menüsora bőséges és gazdag volt, tükrözve a család anyagi helyzetét. A mulatság csúcspontja az éjféli menyasszonytánc vagy menyecsketánc volt. Ekkor a menyasszony átöltözött menyecskeruhába, jelezve, hogy asszonnyá vált. Aki táncolni akart vele, annak pénzt kellett dobnia egy tálba. Az összegyűlt pénz az új párt illette, segítve őket a közös életkezdésben.
Az alábbi táblázat bemutatja, hogyan alakultak át egyes esküvői szokások az idők során Aradon:
| Szokás | Hagyományos megvalósulás | Modern kori értelmezés |
|---|---|---|
| Lánykérés | A vőlegény szülei hivatalosan kérték meg a lány kezét a lány szüleitől. Gyakran a násznagy közvetített. | Inkább egy formális, családi bejelentés, miután a pár már eldöntötte a házasságot. Romantikus, privát lánykérés előzi meg. |
| Vőfély szerepe | A lakodalom ceremóniamestere, aki rigmusokkal irányította az eseményeket, szórakoztatta a násznépet. | A szerepét gyakran egy professzionális ceremóniamester (CM) vagy a tanúk egyike veszi át, a rigmusok háttérbe szorulnak. |
| Menyasszonyi ruha | Helyi népviselet vagy díszes, de nem feltétlenül fehér polgári ruha. A menyecskeruha piros vagy bordó volt. | Többnyire fehér vagy krémszínű, modern szabású menyasszonyi ruha. Az éjféli átöltözés megmaradt, de a ruha stílusa változatos. |
| Lakodalmi menü | Húsleves, töltött káposzta, pörkölt, különféle sültek, házi sütemények. Nagy adagok, hagyományos ízek. | A menü sokszínűbbé vált, gyakran svédasztalos formában. Megjelennek a modern konyha elemei, de a húsleves és a töltött káposzta gyakran megmarad. |
| Menyasszonytánc | Kötelező eleme a lakodalomnak, az új pár anyagi támogatásának fontos eszköze. | Még mindig népszerű, de a célja már inkább a szórakoztatás. Néha "menyasszonytortáért" vagy más jelképes célért "árulják" a táncot. |
A búcsúzás méltósága: Temetkezési szokások és a gyász
A halál és a temetés az élet természetes, de fájdalmas lezárása. A halott körüli szokások a tiszteletadásról, a méltó búcsúról és a gyász feldolgozásáról szóltak. Amikor valaki meghalt, a közeli rokonok, szomszédok összegyűltek a gyászos háznál virrasztani. A virrasztás során imádkoztak, énekeltek, és felidézték az elhunyt életének emlékeit. Ez a közös gyász segített az itt maradottaknak.
A temetés napján a gyászmenet a gyászos háztól indult a temetőbe. A koporsót régen lovas kocsin vagy vállon vitték. A temetésen a közösség nagy része részt vett, kifejezve együttérzését a családdal. A temetés után gyakran halotti tort tartottak, amely egy szolid vendégség volt, lehetőséget adva a rokonoknak a közös emlékezésre. A gyász időszakát szigorú szabályok kísérték, például a fekete ruha viselése, amelynek időtartama a rokonsági foktól függött.
A mindennapok kultúrája: Gasztronómia, zene és közösségi élet
A hagyományok nemcsak a nagy ünnepekben, hanem a hétköznapokban is megnyilvánultak: a közösen elfogyasztott ételekben, a dalokban és táncokban, valamint a közösségi terekben zajló társas életben.
Az aradi konyha ízei: Hagyományos ételek és receptek
Arad gasztronómiája tökéletes lenyomata a város kulturális sokszínűségének. A magyar konyha fűszeres, paprikás alapjai keverednek a svábok laktató egytálételeivel, a románok savanykás leveseivel és a szerbek grillezett húsételeivel.
Néhány jellegzetes fogás:
- 🇭🇺 Magyar: A gulyásleves, a pörkölt, a töltött káposzta és a halászlé alapvető fogások. A rétesek, a bejgli és a kürtőskalács szintén a magyar örökség részei.
- 🇷🇴 Román: A csorbalevesek (ciorbă) különböző változatai, a puliszka (mămăligă) túróval és tejföllel, valamint a mici (faszénen sült fűszeres húskolbászkák) népszerűek.
- 🇩🇪 Sváb: A különböző egytálételek (Eintopf), a gombócok (Knödel) és a fánkok (Krapfen) a sváb konyha jellegzetességei. A sváb kolbászok és sonkák híresek voltak.
- 🇷🇸 Szerb: A grillezett ételek, mint a csevapcsicsa (ćevapčići) és a pljeskavica, valamint az ajvár (paprikakrém) a szerb hatást mutatják.
Az alábbi táblázat bemutat néhány ételt, amely jól példázza a kulturális fúziót:
| Étel neve | Eredet/Kulturális hatás | Jellemzői és fogyasztása |
|---|---|---|
| Aradi töltött káposzta | Magyar, román, sváb | A magyar változatnál savanyúbb, gyakran csorbásan készítik (román hatás), és füstölt hússal gazdagítják (sváb hatás). Ünnepi főétel. |
| Gombóc leves | Sváb, magyar | Gazdag zöldségleves, amelybe nagy, laktató dara- vagy zsemlegombócokat főznek. Hétköznapi, tápláló egytálétel. |
| Lángos | Magyar | A piacok és vásárok elmaradhatatlan étele, de Aradon gyakran kínálják román stílusú juhtúróval (brânză) és kaporral is. |
| Maros-parti halászlé | Magyar, szerb | A magyar alapreceptet gyakran gazdagítják a szerb konyhára jellemző erősebb fűszerezéssel, esetleg tésztával is tálalják. |
Zene, tánc és népviselet: Az aradi identitás kifejeződése
A zene és a tánc a közösségi szórakozás és az érzelmek kifejezésének legfontosabb formája volt. A magyar csárdás és a verbunkos mellett a sváb polkák és keringők, valamint a román hora és sârba is a repertoár részét képezték a bálokon és lakodalmakban. A különböző nemzetiségek zenekarai gyakran játszották egymás dallamait, egyedi, helyi zenei stílust teremtve.
A népviselet a 20. század elejéig a mindennapi öltözködés része volt, különösen a város környéki falvakban. A viselet megmutatta viselőjének korát, családi állapotát és etnikai hovatartozását. Az aradi magyar viseletre a gazdag díszítés, a hímzések és a színes szalagok voltak jellemzőek. A sváb viselet egyszerűbb, praktikusabb volt, sötétebb színekkel. Ma már a népviseletet szinte kizárólag a hagyományőrző együttesek és a néptánccsoportok viselik ünnepeken.
A közösségi terek szerepe: Piacok, korzók és egyesületek
A közösségi élet fontos színterei voltak a város terei. A piac, ahogy korábban említettük, a gazdasági és kulturális csere központja volt. A belvárosi korzó a polgárság találkozóhelye volt, ahol a vasárnap délutáni séta közben lehetett megbeszélni a hét eseményeit. A különböző egyletek, olvasókörök, kaszinók és dalárdák szintén fontos szerepet játszottak a közösségi élet szervezésében, kulturális programokat, bálokat és előadásokat rendezve.
Modern kor és hagyományőrzés Aradon
A 21. század globalizált világában a hagyományok szerepe átalakult. Sok régi szokás eltűnt vagy elvesztette eredeti jelentését, ugyanakkor megnőtt az igény a gyökerekhez való visszatérésre, az identitás megőrzésére.
Hogyan élnek tovább a régi szokások a 21. században?
Sok hagyomány beépült a modern életbe, de új formát öltött. A húsvéti locsolkodás ma már inkább jelképes, a szüreti bálok pedig gyakran inkább turisztikai látványosságok, mint a közösség belső ünnepei. A gasztronómiai hagyományok élnek a legerősebben, a családi receptek generációról generációra öröklődnek, és az ünnepi asztalokon ma is a hagyományos fogások dominálnak.
Az olyan közösségi rítusok, mint az október 6-i megemlékezés, talán még fontosabbá is váltak, mint régen, mivel a kisebbségi létben az identitás megőrzésének és a közösségi összetartozás kifejezésének kiemelt eszközei.
"A hagyomány nem egy múzeumi tárgy, amit le kell porolni, hanem egy mag, amit a mai földbe kell elültetni, hogy a mi időnkben is virágot hozzon. A formája változhat, de a gyökere ugyanaz marad."
Hagyományőrző csoportok és rendezvények szerepe
Aradon és a megyében számos hagyományőrző csoport, néptáncegyüttes és kulturális egyesület működik, amelyek tudatosan dolgoznak a népszokások, a népzene, a néptánc és a kézműves hagyományok ápolásán és továbbadásán. Ők azok, akik a fesztiválokon, városi rendezvényeken és ünnepségeken bemutatják ezt a gazdag örökséget a fiatalabb generációknak és az érdeklődő közönségnek. Az általuk szervezett táncházak, kézműves foglalkozások és fesztiválok biztosítják, hogy Arad sokszínű kulturális öröksége ne merüljön feledésbe, hanem élő és lüktető része maradjon a város életének.
Gyakran ismételt kérdések az aradi hagyományokról
Melyik a legjellegzetesebb aradi szokás?
Bár Aradnak rengeteg gazdag népszokása van, a leginkább egyedi és a város identitását legmélyebben meghatározó esemény az október 6-i megemlékezés a vértanúkról. Ez egy modern kori, történelmi alapú rítus, amely a nemzeti gyászt és az emlékezést helyezi a középpontba, és az aradi magyarság legfontosabb közösségi eseményévé vált.
Milyen hatással volt a soknemzetiségű múlt a helyi gasztronómiára?
A hatás rendkívül mély és meghatározó. Az aradi konyha egyfajta "fúziós konyha", ahol a magyar paprikás ételek, a sváb egytálételek és füstölt húsok, a román savanykás levesek (csorbák) és a szerb grillételek harmonikusan élnek egymás mellett, sőt, gyakran keverednek is egymással. Ez a sokszínűség teszi az aradi gasztronómiát különösen gazdaggá és ízletessé.
Hol lehet ma találkozni az élő néphagyományokkal Aradon?
Az élő néphagyományokkal leginkább a hagyományőrző csoportok rendezvényein, néptáncfesztiválokon, városi ünnepeken (pl. Arad Napjai) és a falusi búcsúkon lehet találkozni. A táncházak szintén kiváló lehetőséget nyújtanak a népzene és a néptánc megismerésére. A gasztronómiai hagyományok a helyi éttermekben és a családi otthonokban élnek a legerősebben.
Miben különböznek az aradi városi szokások a környező falvak hagyományaitól?
A városi, polgári szokások mindig is kifinomultabbak, formálisabbak voltak, mint a falusiak. Míg a falvakban a hagyományok szorosabban kötődtek a mezőgazdasági év körforgásához és a természet ritmusához, addig a városban nagyobb szerepet kaptak a polgári egyletek, a bálok, a korzózás és a színházi élet. Ugyanakkor a város és a vidék folyamatosan hatott egymásra, így a határok sosem voltak élesek.
