Békési szokások, hagyományok

A békési hagyományok és népszokások világa nem csupán a múlt porlepte emlékeinek gyűjteménye, hanem egy élő, lélegző szövet, amely a közösség mindennapjait, ünnepeit és legfontosabb életeseményeit áthatja. Ez a gazdag örökség egy olyan kulturális olvasztótégelyben formálódott, ahol a magyar gyökerek mellett a szlovák, szerb, román és német telepesek szokásai is mély nyomot hagytak, egyedülálló és sokszínű hagyományvilágot teremtve. A békési népszokások megértése ezért nemcsak egy utazás a múltba, hanem egyben kulcs a jelen közösségi identitásának és összetartó erejének megértéséhez is.

Ebben az írásban egy átfogó képet szeretnék nyújtani erről a lenyűgöző világról. Végigkövetjük az esztendő körforgását a jeles napokhoz kötődő rítusokon keresztül, bepillantunk az emberi élet nagy fordulópontjait ünneplő és megszentelő ceremóniákba a születéstől a lakodalmon át egészen a búcsúzásig. Felfedezzük a békési gasztronómia titkait, amelyek messze túlmutatnak a híres kolbászon, és megismerkedünk a népi mesterségek és a viseletek rejtett üzeneteivel. Célom, hogy ne csak felsoroljam a tényeket, hanem átadjam azt a szellemiséget és életszeretetet, amely ezeket a hagyományokat élteti.

Az évkör a békési néphagyományban

A paraszti élet rendjét évszázadokon át a természet körforgása és az egyházi ünnepek határozták meg. Minden időszaknak megvolt a maga munkája és a hozzá kapcsolódó szokásrendszere, amely egyszerre szolgált a közösség összekovácsolására, a hiedelmek életben tartására és a szórakozásra. Békés megye soknemzetiségű jellege miatt ezek a szokások gyakran helyi, sőt, falvanként eltérő változatokban éltek tovább.

Téli ünnepkör: a befelé fordulás és a remény időszaka

A tél a gazdasági év lezárását és a pihenés időszakát jelentette, de egyben a legfontosabb ünnepek sorát is magával hozta. Az adventi időszak a csendes várakozásról szólt, a közös imádságok és a hajnali misék, a roráték meghitt hangulatot teremtettek.

• Luca napja (december 13.): Ez a nap a téli napfordulóhoz legközelebb eső jeles nap, így tele volt mágikus praktikákkal, termékenység- és szerelmi jóslásokkal. A legismertebb szokás a lucaszék faragása, amelyhez kilencféle fából kellett elkészíteni egy kis sámlit, minden nap csak egy kicsit dolgozva rajta. Aki karácsony éjjelén az éjféli misén ráállt, megláthatta a falu boszorkányait. Emellett a lányok Luca-cédulákat készítettek, tizenhárom fiúnevet írva fel, majd minden nap eldobtak egyet. Az utolsónak maradt név mutatta meg a jövendőbeli férj nevét. A lucázás vagy kotyolás során a fiúgyermekek házról házra jártak, és mondókákkal kívántak bő termést és jószágszaporulatot, amiért cserébe adományokat kaptak.

• Karácsony: A karácsony Békésben is a család legszentebb ünnepe volt. A szenteste (december 24.) vacsorája szigorú rend szerint zajlott. Az asztalra gyakran került hal, mákos guba vagy lencse, amelyek a bőséget és a gazdagságot szimbolizálták. Az asztal alá szalmát tettek, emlékezve a jászolra, és a morzsákat sem dobták ki, hanem a jószágoknak adták, hogy azok is egészségesek legyenek. A kántálás és a betlehemezés a közösségi ünneplés legfontosabb formái voltak. A betlehemes csoportok házilag készített jászollal, jelmezekbe öltözve járták a falut, és eljátszották Jézus születésének történetét.

"Az ünnep nem az ajándékokról szólt, hanem a jelenlétről. Arról, hogy a család együtt van az asztalnál, és a betlehemesek éneke beköltözik a szívünkbe, elűzve a sötétséget."

• Szilveszter és újév: Az óév búcsúztatása és az újév köszöntése zajos, vidám szokásokkal járt. A cél a gonosz szellemek elűzése volt, ezért karikás ostorokkal pattogtattak, kolompoltak, nagy zajt csaptak. Újév napján tilos volt a házból bármit kivinni, mert azzal "kivitték a szerencsét". A lencse fogyasztása ezen a napon is kötelező volt a gazdagság reményében. Az első újévi látogató személye is jósló erővel bírt: ha férfi lépett először a házba, az szerencsét hozott.

A farsang: a télűzés és a bolondozás ideje

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak a tél temetésének és a tavaszvárásnak a legvidámabb periódusa volt. Ez volt a párválasztás, az esküvők és a féktelen mulatságok ideje. A farsangi szokások csúcspontja a "farsang farka", az utolsó három nap volt.

A bálok és táncmulatságok mellett jellegzetes szokás volt az alakoskodás. A fiatalok ijesztő vagy vicces álarcokba, jelmezekbe öltözve járták a házakat, adományokat gyűjtve és jókedvet teremtve. A szlovákok lakta településeken, például Tótkomlóson, jellegzetes volt a medvetáncoltatás, ahol egy szalmával kitömött, medvének öltöztetett legényt vittek végig a falun, szimbolizálva a tél elűzését. A farsangot a tél temetése zárta, amikor egy szalmabábut – a telet jelképezve – zajos mulatság közepette elégettek vagy vízbe dobtak.

Tavaszi ünnepek: az újjászületés jegyében

A tavasz a természet megújulásával a remény és a hit ünnepeit hozta el.

• Húsvét: A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyhez Békésben is gazdag népszokáskincs kapcsolódott. A nagyhét a csendes felkészülés ideje volt. Nagycsütörtökön a harangok "Rómába mentek", elnémultak, helyettük kereplőkkel jelezték a harangozást. Nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja volt. Nagyszombaton este tartották a feltámadási körmenetet.
  Húsvétvasárnap a sonkaszentelés szokása volt elterjedt. A családok a sonkát, kalácsot, tojást és bort egy kosárba készítve vitték a templomba, ahol a pap megszentelte azokat. A szentelt ételek morzsáit is megőrizték, és gyógyító, oltalmazó erőt tulajdonítottak neki.
  Húsvéthétfő a vidámságé, a locsolkodásé volt. A legények vízzel vagy később kölnivel öntözték meg a lányokat, hogy el ne hervadjanak. A locsolásért cserébe festett, hímes tojást kaptak. A tojásfestésnek Békésben is nagy hagyománya volt, a viaszos írástól a karcoláson át a levélrátétes technikáig sokféle díszítési módot ismertek. A mintáknak (pl. gereblye, tulipán, csillag) mind szimbolikus jelentésük volt.

• Pünkösd: A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepelt pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Ehhez a naphoz kapcsolódott a pünkösdi királynéjárás, amikor a legszebb kislányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal feldíszítették, majd házról házra vezették, ahol énekekkel és mondókákkal köszöntötték a ház népét, jókívánságaikért cserébe adományokat kaptak. A pünkösdi királyválasztás a legények ügyességi versenye volt (lovaglás, birkózás), amelynek győztese egy évig ingyen ihatott a kocsmában, és minden lakodalomba, mulatságba hivatalos volt.

Nyári és őszi szokások: a munka és a hálaadás

A nyár a nagy mezőgazdasági munkák, az aratás időszaka volt. Az aratás befejezését az aratóünnep vagy aratóbál zárta, ahol a munkások megünnepelték a sikeres betakarítást. Az aratók búzakalászból font aratókoszorút készítettek, amelyet ünnepélyes menetben vittek a gazdának, aki megvendégelte őket.

Az ősz a szüret és a betakarítási munkák lezárásának ideje volt. A szüreti felvonulás és bál a farsanghoz hasonlóan vidám, zajos mulatság volt, ahol a közösség együtt ünnepelte az év gazdagságát. Márton napja (november 11.) az újbor megkóstolásának és a libalakomáknak az ideje volt, egyben a gazdasági év végét is jelezte.

Az emberi élet fordulói a hagyományokban

A születés, a házasság és a halál az emberi élet legfontosabb mérföldkövei. A békési néphagyomány gazdag rítusrendszerrel vette körül ezeket az eseményeket, amelynek célja az egyén védelme, a közösségbe való befogadása és a zökkenőmentes átmenet biztosítása volt.

A születés és a keresztelő

A gyermek születését nagy várakozás előzte meg. A várandós asszonyra számos tilalom vonatkozott, hogy megóvja a magzatot a rontástól. A születés utáni időszak, a gyermekágy szintén kritikus periódus volt. Az anyát és az újszülöttet nem hagyták egyedül, különösen éjszaka, nehogy a gonosz szellemek ártsanak nekik. A látogatóba érkező asszonyok ételt, "komatálat" vittek, segítve a legyengült anyát.

A keresztelő volt az az esemény, amellyel a gyermeket hivatalosan is befogadták a keresztény közösségbe és a családba. A keresztszülők, a komák kiválasztása nagy felelősséggel járt, hiszen ők vállaltak szerepet a gyermek vallásos nevelésében és támogatásában. A keresztelőt nagy lakoma, a keresztelői tor követte, amely a rokonság és a komaság kapcsolatát erősítette.

A békési lakodalom: a közösség ünnepe

A lakodalom volt a leglátványosabb, leggazdagabb és legösszetettebb családi ünnep, amely nem csupán két fiatal, hanem két család szövetségét is jelentette. Napokig, sőt, akár egy hétig is eltarthatott, és az egész falu közreműködésével zajlott.

A leánykéréstől a menyegzőig

A párválasztásnak szigorú szabályai voltak, a fiatalok leginkább a közös mulatságokon, bálokon, fonókban ismerkedhettek meg. Ha a kapcsolat komolyra fordult, következett a leánykérés. A vőlegény szülei vagy egy idősebb, tekintélyes rokon ment el a lányos házhoz "eladó tehenet nézni" vagy más hasonló, áttételes céllal. Az első látogatás gyakran csak puhatolózás volt, és ha a lányos ház fogadta a pálinkát, az a beleegyezés jele volt. Ezt követte a kézfogó vagy eljegyzés, ahol megbeszélték a hozomány és a lakodalom részleteit.

A lakodalom előkészületei hetekkel korábban megkezdődtek, és az egész rokonság, sőt, a szomszédok is kivették belőle a részüket.
👰 A süteményeket az asszonyok közösen sütötték, kalákában.
🤵 A sátrat a férfiak állították fel, és ők vágták le a jószágokat is.
🎶 A zenészeket jó előre lefoglalták, hiszen a jó hangulat zálogai voltak.
🍲 Az ételek mennyisége óriási volt, hiszen az egész falut meg kellett vendégelni.
🎁 A nászajándékok többnyire a háztartásban hasznosítható tárgyak, textíliák, edények voltak.

A vőfély, a lakodalom karmestere

A békési lakodalmak elmaradhatatlan és központi figurája a vőfély volt. Ő volt a ceremóniamester, a szertartásmester, a rendfenntartó és a hangulatfelelős egy személyben. Díszes, szalagokkal ékesített vőfélybottal a kezében irányította az eseményeket. Ő hívogatta a vendégeket a lakodalomba, tréfás, rigmusos versekkel köszöntötte őket, kikérte a menyasszonyt a szülői háztól, és vezényelte le a nászmenetet. A lakodalmi vacsora alatt minden fogást egy-egy humoros, gyakran pajzán versikével konferált fel. Személye és tehetsége alapvetően meghatározta a lakodalom sikerét.

"A vőfély nem csupán egy versmondó volt. Ő tartotta egyben a násznépet, ő oldotta a feszültséget a búcsúzáskor, és ő fakasztotta nevetésre a legszomorúbb örömanyát is. A szava törvény volt a lakodalomban."

A lakodalmi mulatság és ételek

A lakodalmi szertartás után kezdődött a hajnalig tartó mulatság. A vacsora több fogásból állt, és a bőség fitogtatása is volt egyben. Jellegzetes ételek voltak a tyúkhúsleves, a különféle pörköltek, a töltött káposzta és a sült húsok. Éjfélkor került sor a menyasszonytáncra vagy menyecsketáncra. Ekkor a menyasszony átöltözött a díszes menyecskeruhába, jelezve, hogy asszonnyá vált. Aki táncolni akart vele, annak pénzt kellett dobnia egy tálba. A tánc végén a vőlegény "elrabolta" a feleségét, és ezzel a fiatal pár visszavonult. A mulatság azonban gyakran másnap reggelig, sőt, a "morzsás lakodalommal" még tovább is tartott.

Az elmúlás és a temetés

A halál és a temetés a közösségi összetartozás legmélyebb megnyilvánulása volt. Amikor valaki meghalt, a szomszédok, rokonok azonnal a gyászoló család segítségére siettek. A halottat otthon ravatalozták fel, és a virrasztás során a családtagok, barátok éjjel-nappal imádkoztak a lelki üdvéért. A temetésen az egész falu részt vett, kifejezve együttérzését. A temetést a halotti tor követte, amely nem a vigadozásról, hanem a közös emlékezésről és a gyászoló család támogatásáról szólt. A gyász időszakát szigorú szabályok kísérték, a közeli hozzátartozók egy évig fekete ruhát viseltek, és nem vettek részt zajos mulatságokban.

A mindennapok öröksége: gasztronómia és tárgyi kultúra

A békési hagyományok nemcsak az ünnepekben, hanem a mindennapi életben, az ételekben, a viseletben és a használati tárgyakban is megnyilvánultak. Ez a tárgyi és szellemi kultúra tükrözi leginkább a vidék természeti adottságait és sokszínű etnikai hátterét.

A békési konyha ízei: több mint kolbász

Békés megye gasztronómiája világhírű, de a csabai és gyulai kolbász mellett számos más, egyedi ízvilágú étel is gazdagítja. A konyhát a paraszti élet praktikumai formálták: a cél a tápláló, energiát adó, helyi alapanyagokból készülő ételek előállítása volt.

• A disznóvágás (disznótor): A téli időszak legfontosabb közösségi eseménye volt a disznóvágás. Ez nem csupán az éves hússzükséglet biztosítását jelentette, hanem egyben családi, baráti ünnep is volt. A férfiak végezték a vágást és a hús feldolgozását, az asszonyok pedig a belek tisztítását és az ételek elkészítését. A nap fénypontja a disznótoros vacsora volt, ahol frissen sült vért, pecsenyét, hurkát és kolbászt fogyasztottak, természetesen pálinka és bor kíséretében. A híres békési kolbászok titka a minőségi hús, a gondos fűszerezés (különösen a paprika), és a hagyományos füstölési eljárás.

• Szlovák ízek: A megye szlovák lakossága olyan jellegzetes ételeket hozott magával, mint a sztrapacska (juhtúrós galuska szalonnapörccel), a kapusznyik (káposztás lepény) vagy a különféle túrós és lekváros lepények. Ezek az ételek mára a teljes megyei gasztronómia részévé váltak.

• Pásztorételek: Az alföldi pásztorélet egyszerű, de annál ízletesebb ételeket teremtett. Ilyen a bográcsban készülő slambuc (krumplis tészta szalonnával), a különféle gulyások és pörköltek.

Népi mesterségek és viseletek

A békési népi kultúra tárgyi emlékei a célszerűséget és a díszítőkedvet ötvözik. A helyi alapanyagokból (fa, agyag, nád, kender) készült eszközök a mindennapi életet szolgálták. Jelentős volt a fazekasság (pl. a mezőtúri hagyományok hatása), a kosárfonás a Körösök menti fűzfából, valamint a szövés-fonás.

A népviselet a 19. század végéig a mindennapok része volt, és sokat elárult viselőjéről: korát, családi állapotát, vagyoni helyzetét és etnikai hovatartozását. Az alföldi magyar viseletre általában az egyszerűség, a fehér szín dominanciája volt jellemző, amelyet csak visszafogott díszítés egészített ki. Az ünnepi viseletek természetesen sokkal díszesebbek, gazdagabban hímzettek voltak. A szlovák és más nemzetiségi viseletek színesebbek, anyaghasználatukban és szabásukban is eltértek a magyartól, megőrizve sajátos karaktereiket. Mára a viseletek a hagyományőrző együttesek és a fesztiválok színpadi kellékeivé váltak, de továbbra is fontos részei a helyi identitásnak.

Gyakran ismételt kérdések a békési hagyományokról

Mi a leghíresebb békési népszokás ma?

Bár nehéz egyet kiemelni, a modern korban a disznótorhoz kapcsolódó hagyományok a legismertebbek, elsősorban a világhírű Csabai Kolbászfesztivál révén. Ez a rendezvény a hagyományos disznóvágás elemeit (kolbászkészítés, toros ételek) egy nagyszabású gasztronómiai és kulturális fesztivál keretében mutatja be, vonzva látogatók tízezreit az ország minden részéről és külföldről is.

Hogyan élnek egymás mellett a különböző nemzetiségek szokásai?

Békés megye különlegessége a békés egymás mellett élés kultúrája. A nemzetiségek (szlovákok, románok, szerbek, németek) hagyományai nemcsak párhuzamosan léteztek, hanem hatottak is egymásra. Ez leginkább a gasztronómiában érhető tetten, ahol például a szlovák sztrapacska vagy a szerb halételek beépültek a köztudatba. A lakodalmi szokásokban, zenei motívumokban és hiedelmekben is megfigyelhető a kölcsönhatás, egyfajta gazdag, közös békési kulturális örökséget hozva létre.

Mennyire elevenek ma ezek a hagyományok?

Sok régi szokás a modern életforma miatt átalakult vagy eltűnt, de a hagyományok magja tovább él. A közösségi összetartozást erősítő ünnepek, mint a karácsonyi betlehemezés, a húsvéti locsolkodás vagy a falunapokhoz kötődő szüreti mulatságok ma is élnek. A hagyományőrző néptáncegyüttesek, kórusok, kézműves szakkörök és a helyi múzeumok sokat tesznek a szokások ápolásáért és átörökítéséért a fiatalabb generációk számára.

Hol lehet személyesen is megtapasztalni a békési népszokásokat?

A már említett Csabai Kolbászfesztivál mellett számos más rendezvény is lehetőséget nyújt erre. A Gyulai Várszínház nyári programjai, a különböző falunapok, szüreti felvonulások, valamint a tótkomlósi vagy szarvasi szlovák hagyományőrző fesztiválok mind kiváló alkalmak a helyi kultúrával való ismerkedésre. Érdemes felkeresni a megye tájházait (pl. Békéscsabán, Gyulán) is, ahol a tárgyi kultúra emlékeivel találkozhatunk.

Mi volt a vőfély pontos szerepe, és létezik-e még ma?

A vőfély a lakodalom "rendezője" és ceremóniamestere volt. Feladata a vendégek hívogatásától a násznép szórakoztatásán át az ételek verses felkonferálásáig terjedt. Ő volt a felelős a zökkenőmentes lebonyolításért és a jó hangulatért. A hagyományos, rigmusokat kívülről tudó vőfélyek szerepe mára megváltozott, helyüket sokszor a modernebb "ceremóniamesterek" vették át, de a funkció – a lakodalom irányítása – megmaradt. Néhány hagyományőrző lakodalomban azonban ma is felbukkan a klasszikus, díszes bottal és versekkel felszerelkezett vőfély.