Eperjes, a Sáros-i dombvidék szívében elterülő történelmi város, nem csupán építészeti csodák és viharos évszázadok tanúja, hanem egy rendkívül gazdag, sokszínű kulturális szövet otthona is. A város hagyományai olyanok, mint egy gondosan hímzett terítő, ahol a magyar, szlovák, ruszin, német és zsidó motívumok egymásba fonódva alkotnak egy egyedi és megismételhetetlen mintázatot. Ezek a szokások nem csupán a múlt emlékei, hanem a jelen élő, lélegző részei, amelyek generációkon át formálták és formálják ma is a közösség identitását, összetartozását és mindennapjait.
Ez az írás egy utazásra hív, hogy felfedezzük Eperjes és környékének népszokásait, a jeles napokhoz kötődő rítusoktól az emberi élet nagy fordulópontjait kísérő ceremóniákig. Megvizsgáljuk, hogyan élnek egymás mellett a különböző etnikumok hagyományai, hogyan hatottak egymásra, és milyen formában maradtak fenn napjainkban. Betekintést nyerhetünk a karácsonyi asztalok bőségébe, a húsvéti locsolkodás vidámságába, egy hagyományos eperjesi esküvő forgatagába, és megérthetjük, hogy ezek a szokások miként adnak keretet, biztonságot és értelmet az itt élők számára.
A hagyományok gyökerei: egy multikulturális olvasztótégely
A város történelme során mindig is a kultúrák találkozási pontja volt. A Magyar Királyság részeként, Sáros vármegye székhelyeként évszázadokon át magyar volt a közigazgatás és a kulturális elit nyelve, de a polgárság jelentős részét németek (cipszerek) alkották, a környező falvakból pedig szlovák és ruszin lakosság áramlott a piacokra és a városba. Ez a sokszínűség teremtette meg azt az egyedi légkört, ahol a szokások nem szigorúan elzárkóztak egymástól, hanem folyamatosan kölcsönhatásba léptek.
Egy eperjesi karácsonyi menüben például megfér egymás mellett a magyar halászlé és a szlovák káposztaleves (kapustnica), a húsvéti locsolkodás pedig ötvözheti a magyar verses köszöntőt a szlovák fűzfavesszővel való jelképes suhintással. Ezek a kulturális áthatások jelentik az eperjesi hagyományok igazi esszenciáját, nem pedig a merev, elszigetelt szokásrendszerek. A város híres evangélikus kollégiuma szintén fontos szerepet játszott a kulturális élet formálásában, diákjai az egész Felső-Magyarországról hozták magukkal saját otthoni szokásaikat, tovább gazdagítva a helyi palettát.
"Egy hagyomány akkor él igazán, ha nem egy múzeumi vitrinben őrzik, hanem a konyhában főzik, az udvaron táncolják és az unokáknak mesélik esténként."
Az év körforgása az eperjesi népszokások tükrében
A naptári évhez kötődő ünnepek és szokások adják a közösségi élet ritmusát. Ezek a jeles napok lehetőséget teremtenek a közös ünneplésre, a hit megélésére és a generációk közötti kapcsolatok ápolására.
A téli ünnepkör varázsa
Az esztendő legsötétebb időszaka Eperjesen is a befelé fordulás, a családi összejövetelek és a fényvárás ideje. Az adventi készülődés már november végén megkezdődik, a város főterén felállított karácsonyi vásár illata és fényei pedig mindenkit ünnepi hangulatba hoznak.
Miklós napja (december 6.): A gyermekek számára az egyik legizgalmasabb nap. A hagyomány szerint a jó gyerekek csizmájába a Mikulás édességet, mogyorót és gyümölcsöt rejt, míg a rosszcsontok virgácsot kapnak a Krampusztól. A városban és az iskolákban gyakran megjelenik a Mikulás személyesen is, hogy megajándékozza a kicsiket. Ez a szokás szinte teljesen azonos a magyar és a szlovák kultúrában, csupán a kísérők személye (ördög, angyal) változhat.
Luca napja (december 13.): Ez a nap a boszorkányok, a gonosz szellemek és a jóslások ideje volt. A legismertebb hagyomány a Luca-szék készítése, amelyet karácsonyig kellett elkészíteni, és az éjféli misén ráállva lehetett meglátni a falu boszorkányait. Bár ez a szokás ma már inkább csak néprajzi érdekesség, a lányok körében a szerelmi jóslások (pl. gombócba rejtett nevek) még játékos formában előfordulnak. Emellett a Luca-napi kotyolás, a termékenységvarázsló rigmusmondás is ismert volt a környéken.
Karácsony (december 24-26.): A karácsony az év legfontosabb családi ünnepe. A szenteste (Vilija) hagyományai különösen gazdagok. Az asztalra kerülő ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak.
- A szentesti vacsora: A menü családonként és nemzetiségenként változhat. A szlovák és ruszin családoknál elmaradhatatlan a kapustnica (gombás, aszalt szilvás savanyúkáposzta-leves) és a bobaľky (mákos guba). A magyar családoknál gyakori a halászlé vagy a rántott hal, valamint a diós és mákos bejgli. Közös elem az alma, amelyet annyi felé vágtak, ahányan az asztalnál ültek, hogy a család a következő évben is összetartson. 🧆
- A karácsonyfa: A feldíszített fenyőfa a 19. században terjedt el német hatásra. Kezdetben almával, dióval, mézeskaláccsal díszítették, később megjelentek az üvegdíszek és a szaloncukor, amely igazi hungarikumnak számít.
- Betlehemezés: Régen a fiúgyermekek házról házra jártak, és egy kis jászol (betlehem) segítségével eljátszották Jézus születésének történetét. Cserébe adományokat, süteményt kaptak. Ez a szokás ma már inkább csak hagyományőrző csoportok előadásában látható.
- Éjféli mise: A szenteste csúcspontja az éjféli mise, amelyen a családok közösen vesznek részt. Eperjes több templomában magyar, szlovák és esetenként német nyelven is tartanak misét, ami jól mutatja a város vallási és nyelvi sokszínűségét.
Szilveszter és Újév: Az óév búcsúztatása és az újév köszöntése zajos mulatságokkal, baráti összejövetelekkel történik. A szilveszteri babonák ma is élnek: a lencse vagy bab fogyasztása gazdagságot hoz, a baromfihús evésétől pedig elszáll a szerencse. Éjfélkor pezsgővel koccintanak, a város főterén pedig tűzijáték köszönti az új esztendőt.
Tavaszi zsongás: Farsang és Húsvét
A tavasz a természet újjászületésének és a böjti időszaknak az ideje, amelyet vidám és komoly szokások egyaránt kísérnek.
Farsang: A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a mulatságoké. Eperjesen a polgári hagyományoknak megfelelően a farsang fénypontját a bálok jelentették. A céhek, egyletek, iskolák mind megrendezték a maguk táncos összejöveteleit. A falusi környezetben az álarcos, jelmezes felvonulások voltak jellemzőek, ahol a télűző zajkeltés és a termékenységvarázslás volt a cél. A farsangi időszak elmaradhatatlan étele a fánk. A farsang végét a "teletemetés" vagy "bőgőtemetés" jelképes szertartása zárta, amikor egy szalmabábut vagy egy nagybőgőt tréfás gyászmenetben eltemettek, jelezve a mulatságok végét és a böjt kezdetét.
Húsvét: A kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyhez a leggazdagabb és legszínesebb népszokások kapcsolódnak. A negyvennapos böjt után a feltámadás ünnepe a megújulást és az örömöt hozza el.
- Nagyhét: Nagycsütörtökön a harangok "Rómába mennek", elhallgatnak egészen nagyszombat estéjéig. Helyettük kereplőkkel jelezték a harangozást. Nagypéntek a legszigorúbb böjt és a gyász napja.
- Húsvétvasárnap: A reggeli mise után következik az ételszentelés. A családok kosárba készítik a húsvéti ételeket – sonkát, kalácsot, tojást, kolbászt, tormát, bort – és elviszik a templomba, hogy a pap megáldja. A megszentelt ételnek mágikus erőt tulajdonítottak, a morzsáját is eltették betegségek gyógyítására.
- Húsvéthétfő: A locsolkodás napja. Ez az a szokás, ahol az eperjesi multikulturalitás a leglátványosabban megnyilvánul. A magyar hagyomány szerint a legények vers kíséretében kölnivel vagy szódavízzel locsolják meg a lányokat, hogy el ne hervadjanak. A szlovák és ruszin hagyomány ennél "durvább": a fiúk fűzfavesszőből font korbáccsal (korbáč) jelképesen megveregetik a lányokat, ami a tavaszi frissességet, egészséget hivatott átadni, valamint hideg vízzel is leöntik őket. A jutalom mindkét esetben festett tojás (hímes tojás), sütemény és egy pohár ital.
Húsvéthétfői szokások összehasonlítása
| Szokás | Magyar hagyomány (Eperjes környékén) | Szlovák/Ruszin hagyomány (Eperjes környékén) |
|---|---|---|
| Eszköz | Szódavíz, kölni, víz | Víz (vödörből), fűzfavesszőből font korbáč |
| Cél | A "hervadás" megakadályozása, termékenységvarázslás | Egészség, frissesség, szépség átadása, termékenység |
| Kísérő szöveg | Locsolóvers | Rövid köszöntő vagy nincs külön szöveg |
| Jutalom | Hímes tojás, sütemény, ital, pénz | Hímes tojás (kraslica), szalag a korbácsra, ital, pénz |
| Intenzitás | Általában szelídebb, jelképes | Gyakran intenzívebb, valódi vizes öntözés |
A nyár és az ősz ünnepei
A nyári és őszi időszak a mezőgazdasági munkákhoz és a termények betakarításához kapcsolódik.
Pünkösd: A Szentlélek eljövetelének ünnepe. A leglátványosabb szokás a pünkösdi királynéjárás volt, amikor a legszebb kislányt zöld ágakkal, virágokkal díszítették fel, és énekelve házról házra vezették, jókívánságokat mondva. 🌸
Szent Iván-éj (június 24.): A nyári napforduló ünnepe, az év leghosszabb nappala. Ezen az éjszakán tüzeket gyújtottak, amelyeket a legények átugrottak. A tűzugrásnak tisztító, gonoszűző és szerelemjósló szerepet tulajdonítottak. A tűz mellett énekeltek, táncoltak hajnalig.
Aratás és szüret: Az aratás befejezését aratóünneppel, az új kenyér megszentelésével ünnepelték. Eperjes környéke, bár nem a leghíresebb borvidék, a közeli Tokaj hatása miatt a szüreti hagyományok is éltek. A szüret végét vidám felvonulással, zenével, tánccal, azaz szüreti bállal zárták.
Mindenszentek és Halottak napja (november 1-2.): Az ősz legcsendesebb, legméltóságteljesebb ünnepe. Ilyenkor az emberek rendbe teszik elhunyt szeretteik sírját, virágot visznek és gyertyát, mécsest gyújtanak. A temetők ilyenkor fényárban úsznak, a gyertyalángok a megemlékezést és az örök életbe vetett hitet szimbolizálják. Ez egy mélyen ökumenikus ünnep, amelyet vallási hovatartozástól függetlenül szinte minden család megtart.
"A temető fénye Halottak napján nem a halálról szól, hanem arról a szeretetről, ami a síron túl is összeköt minket."
Az emberi élet fordulóihoz kötődő hagyományok
Az élet nagy eseményei – születés, házasság, halál – minden kultúrában kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezeket az átmeneteket Eperjesen is gazdag szokásrendszer kíséri, amely segít a közösségnek és az egyénnek feldolgozni a változásokat.
Születés, keresztelő és a gyermekkor
A gyermek születése mindig nagy öröm a családban. A születés után az anyát és a csecsemőt az első hetekben a "gonosz szemtől" óvták, ezért nem fogadtak akárkit látogatóba. A komaasszonyok (a keresztszülők és a közeli nőrokonok) vitték az ételt a "párnás asszonynak".
A keresztelő a gyermek első nagy ünnepe, amellyel a keresztény közösség tagjává válik. A keresztszülők (koma, komaasszony) kiválasztása nagy felelősség, hiszen ők vállalnak szerepet a gyermek vallásos nevelésében, és egyfajta második szülőként is funkcionálnak. A keresztelő után a család nagy ünnepi ebédet vagy vacsorát rendezett, ahol a vendégek ajándékokkal (hagyományosan aranypénzzel, később használati tárgyakkal, ruhával) köszöntötték az újszülöttet.
Az eperjesi lakodalom: egy felejthetetlen ünnep
Az esküvő és a lakodalom a leglátványosabb, legösszetettebb családi ünnep. Bár ma már sok modern elem keveredik a régivel, számos hagyományos mozzanat ma is él.
Lánykérés és jegyesség: Régen a házasságot a szülők szervezték meg, a lánykérés formális esemény volt. Ma a fiatalok szabadon választanak párt, de a lánykérés gesztusa (eljegyzési gyűrűvel) megmaradt. A jegyesség a felkészülés időszaka.
A lakodalom menete:
- Kikérés: A vőlegény a vőfély (a lakodalom ceremóniamestere, aki vicces versekkel irányítja az eseményeket) és a násznép kíséretében érkezik a menyasszony házához, ahol "kikéri" őt a szüleitől. Ez egy játékos, verses párbeszéd.
- Búcsúztatás: A menyasszony elbúcsúzik a szüleitől, a szülői háztól. Ez egy megható, érzelmes pillanat.
- Templomi szertartás: A pár a templomban Isten és a közösség előtt fogad örök hűséget. Eperjesen nem ritkák a kétnyelvű vagy két különböző felekezetű (pl. katolikus-evangélikus) szertartások sem.
- A lakodalmi vacsora: A lakodalom a vigasság helyszíne. A vacsora bőséges, több fogásból áll. A hagyományos menüsorban szerepel tyúkhúsleves, töltött káposzta, különféle sültek.
- Menyasszonytánc vagy menyecsketánc: Éjfélkor a menyasszony átöltözik menyecskeruhába (piros ruha), ezzel jelképezve, hogy asszonnyá vált. Aki táncolni akar vele, annak fizetnie kell. A tánc végén a vőlegény "ellopja" vagy "megvásárolja" a feleségét. 💃
- A lakodalom vége: A mulatság hajnalig tart, zenével, tánccal, játékokkal.
Hagyományos lakodalmi menüsor Eperjesen és környékén
| Fogás | Leírás | Kulturális háttér |
|---|---|---|
| Előétel | Hidegtál: sonkatekercs, kaszinótojás, franciasaláta | Modern, polgári hagyomány |
| Leves | Erőleves finommetélttel vagy májgombóccal | Magyar, osztrák hatás |
| Főételek | Töltött káposzta (holubky/töltött káposzta) | Közös közép-európai étel, magyar és szlovák konyhában is alap |
| Rántott szelet, sült húsok, pörkölt | Magyar és szlovák konyha alapételei | |
| Köret | Burgonya, rizs, galuska (halušky) | Változatos, helyi alapanyagokra épül |
| Éjféli menü | Vörösboros marhapörkölt vagy sült kolbász, hurka | Hagyományos, laktató ételek a mulatozás folytatásához |
| Sütemények | Aprósütemények, krémesek, lakodalmas torta | Cukrászati hagyományok, családi receptek alapján |
Az elmúlás: temetési szokások
A halál és a gyász feldolgozását is szigorú szokásrend segítette. A halottat otthon ravatalozták fel, és a temetésig virrasztottak mellette. A rokonok, szomszédok imádkoztak, énekeltek. A temetésen az egész közösség részt vett, kifejezve együttérzését a gyászoló családdal. A temetés után halotti tort (kar) tartottak, ahol megvendégelték a távolabbról érkezett rokonokat. Ez az összejövetel már nem a szomorúságról, hanem az elhunytra való közös emlékezésről és az élet folytatódásáról szólt. A fekete ruha viselése a gyász jele, amelynek időtartama a rokonsági foktól függött.
Városi polgári és gasztronómiai hagyományok
Eperjes mint egykori szabad királyi város és vármegyeszékhely, sajátos polgári hagyományokkal is rendelkezett, amelyek a céhes élethez, a kereskedelemhez és a diákélethez kötődtek.
Vásárok és piacok: A város éltető elemei a rendszeres heti- és országos vásárok voltak, ahol a környékbeli gazdák és a helyi kézművesek árulták portékáikat. A vásárok nemcsak a kereskedelem, hanem a társasági élet, a hírcsere és a szórakozás színterei is voltak. A mai karácsonyi vásár ennek a hagyománynak a modern kori folytatása. 🛍️
Céhes hagyományok: A kézművesek céhekbe tömörültek, amelyek szigorúan szabályozták a mesterségüket. A céheknek saját zászlajuk, pecsétjük és ünnepeik voltak. A céhlegények avatása vagy a mesterek temetése is ünnepélyes keretek között zajlott.
Diákhagyományok: Az Eperjesi Kollégium diákélete is gazdag hagyományokkal rendelkezett. A ballagás, a szerenádok, a diákcsínyek mind hozzátartoztak a városhoz. A ballagás (az iskolától való búcsúzás) ünnepsége ma is az egyik legfontosabb esemény a diákok életében.
A konyha öröksége: Az eperjesi gasztronómia a különböző kultúrák ízeinek harmonikus keveréke. A magyar konyha fűszeressége, a szlovák konyha laktató, tésztás-burgonyás ételei és a német polgári konyha süteményei mind nyomot hagytak a helyi ízvilágon. A bryndzové halušky (juhtúrós galuska) szlovák nemzeti étel, de a környéken mindenki ismeri és szereti. A gulyásleves és a pörkölt magyar eredetű, de a helyi konyha szerves részévé vált. A karácsonyi bejgli és a farsangi fánk pedig közös örökség.
"Egy nép kultúráját a legkönnyebben az ünnepi asztalánál lehet megérteni, hiszen minden falat egy történetet mesél."
Gyakran ismételt kérdések az eperjesi hagyományokról
Mi a legjellegzetesebb eperjesi népszokás?
Nehéz egyetlen szokást kiemelni, mivel Eperjes hagyományainak lényege éppen a sokszínűségben és a kulturális kölcsönhatásokban rejlik. Talán a húsvéthétfői locsolkodás az, ahol a leglátványosabban jelenik meg a magyar verses-kölnis és a szlovák vizes-korbácsos hagyomány egymás mellett élése, gyakran egy családon belül is. Ez a kettősség szimbolizálja leginkább a város kulturális karakterét.
Mennyire élnek ma ezek a hagyományok?
A hagyományok életereje változó. A nagy családi és vallási ünnepekhez (karácsony, húsvét) kötődő szokások továbbra is nagyon erősek, bár modernizálódtak. Az esküvői és keresztelői hagyományok is élnek, de sokszor egyszerűsödött formában. A mezőgazdasági munkához vagy a régi hiedelmekhez kötődő szokások (pl. Luca-napi jóslás, Szent Iván-éji tűzugrás) nagyrészt már csak a hagyományőrző csoportok repertoárjában vagy a néprajzi leírásokban maradtak fenn. A gasztronómiai hagyományok azonban rendkívül erősek, az ünnepi ételek receptjei anyáról lányára szállnak.
Hogyan hatottak egymásra a különböző nemzetiségek szokásai?
A kölcsönhatás folyamatos és kétirányú volt. A mindennapi érintkezés, a piacok, a vegyes házasságok és a közös vallási ünnepek mind hozzájárultak a szokások keveredéséhez. Gyakran előfordult, hogy egy család átvett egy ételt, egy dalt vagy egy ünnepi rítust a szomszédaitól, mert az megtetszett nekik. Így jöhetett létre egy olyan helyi kultúra, ahol például a magyar családok is megszerették a kapustnicát, a szlovák családok pedig sütnek bejgli-t karácsonykor. Nem elnyomták, hanem gazdagították egymás kultúráját.
Hol lehet ma találkozni ezekkel a hagyományokkal Eperjesen?
Aki élő formában szeretne találkozni az eperjesi hagyományokkal, annak érdemes az ünnepek idején a városba látogatnia. A karácsonyi vásár a főtéren remek alkalmat kínál a helyi kézműves termékek és gasztronómiai különlegességek megismerésére. Húsvét idején a templomok környékén és a piacokon láthatók a gyönyörűen díszített hímes tojások. A nyári és őszi időszakban a környező falvakban rendezett folklórfesztiválokon, falunapokon lehet megcsodálni a népviseleteket, néptáncokat és megkóstolni a helyi ételeket. A városi múzeumok pedig állandó kiállításaikon mutatják be a régió néprajzi kincseit.
