A karácsony közeledtével egy csodálatos időszak veszi kezdetét. Minden év decembere várakozással telik, hiszen az adventi hetek alatt bizony sok minden történik az emberekkel. Nemcsak december 24. Szenteste a fontos, illetve az azt követő két nap, hiszen megannyi népszokás és jeles nap kapcsolódik az ünnepi időszakhoz. Ebben a cikkben a karácsonyi népszokásokat elevenítjük fel és mutatjuk be azokat, amiket talán már senki sem ismer!
Karácsonyi népszokások
A karácsony advent első vasárnapjától egészen vízkeresztig tart. Akadnak olyan családok, amelyek a két ünnep között is sorra járják a rokonokat, szinte minden napra jut egy-egy új ajándék, egy finom ebéd, egy falat bejgli. Bőven van azonban pár olyan karácsonyi népszokás, amelyről érdemes szót ejteni, hiszen vissza nyúlhatunk velük az őseink hagyományaihoz.
Mendikálás
Talán már nem nagyon emlékszik senki erre az elnevezésre, amely a mendieare, azaz a koldulni szóból ered. A szokás adománygyűjtő jelleggel bír, elsősorban a gyermekek jártak adományt kérni ebben az időszakban. Sokszor kisebb-nagyobb csoportokba gyűltek, majd bekéredzkedtek a házakba, ahol egy kis éneklésért valamilyen apróságot kaptak. Manapság szinte csak az angol-amerikai filmekben találkozhatunk ezzel a szokással, pedig ennek hangulata és hagyománya van idehaza is.
Érdemes feleleveníteni és összefogni a szomszédokkal, így a következő esztendőben akár a rászoruló gyerekek javára is lehet apróságokat gyűjteni. Bőven akad olyan gyűjtőpont, ahol ezeket le lehet adni, de választhatunk magunk is olyan családot, akikről tudjuk, hogy örömmel fogadnának pár ajándékot az ünnepi időszakban.
Kántálás
Biztosan mindenki ismeri a kántálás szót, bár lehet, hogy azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy mit is jelent valójában. Ez szintén egy karácsonyi népszokás, amikor a karácsonyi énekes, verses köszöntőt mond. A mendikáláshoz hasonló, itt azonban nem adományért történik az öröm okozása. Kántálni főként a felnőttek jártak esténként, egészen éjfélig bezárólag.
Amikor a gyerekeket lefektették, elindultak kántálni a környékre, amely egy csodálatos élmény volt mind az énekesek, mind a lakosság számára. Manapság persze már nem nagyon hallhatunk ilyet, maximum kisebb falvakban találkozhatunk ezzel a szokással. A Karácsonyi kántálás című cikkben olvashatsz róla bővebben.
Betlehemezés
Ezt valószínűleg mindenki ismeri, hiszen a mai napig elevenen él az emberekben. Bár szépen lassan kiszorul a sorból, a Mikulással kapcsolatos dolgokkal együtt, azonban még mindig sok helyen találkozhatunk vele. A Betlehemezés Jézus születésének történetét mutatja be, sokszor élő változatban, de a legtöbb esetben épített, egyházi jellegű nép játékokkal valósítják meg mindezt. A szereplők általában a pásztorok, maga Jézus a jászolban fekve, Mária és József, illetve az állatok.
Az élő Betlehemezés során pedig szent énekekkel, párbeszédekkel dobják fel és elevenítik meg a születés eseményeit. Nincs is ennél csodálatosabb esemény, hiszen ez megadja a Szenteste hangulatát a családok számára.
A Betlemehezés című cikkünket is ajánljuk, ahol részletesebben írunk róla.
Ostyahordás
Az ostyahordás szintén egy olyan szokás, ami karácsony böjtjén, esetleg pár nappal előtte zajlik. Ilyenkor a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak pontosan annyi ostyát küldött, ahányan vannak. Ezért ők viszonzásul a tanítónak tartós élelmiszereket, esetleg hurkát, tojást adtak, míg a kicsik pénzt, aszalt gyümölcsöt vagy almát vihettek haza ezért.
Az ostya minden évben a karácsonyi vacsora igen fontos része volt, amit sok helyen fokhagymával vagy mézzel együtt fogyasztottak el. Bár manapság már nem nagyon eszünk ilyeneket az ünnepek során, az idősebbeknek, a vidéki lakosoknak nagyon jól esik, ha valami saját sütésű finomságot viszünk magunkkal. Ez lehet gyümölcskenyér, mézeskalács, vagy éppen bejgli, amik biztosan elfogynak a vendégségben.
Regölés
Biztosan mindenki hallott már a regölésről. Bár ez szintén nem egy mindennapi szokás manapság, azért a legtöbben még tudják mit jelent valójában. István napjától, tehát december 26-tól újévig jártak a regősök. Maga a népszokás tulajdonképpen énekmondásból, köszöntésből, adománygyűjtésből állt korábban. Ilyenkor a legények kifordított báránybőr bundát viseltek, láncos bottal, illetve köcsögdudával járták azokat a házakat, ahol volt eladó leány. Nekik énekelték el varázséneküket.
A regősök, amikor megérkeztek az épülethez, akkor először a házigazdától kértek engedélyt, hogy elmondhassák a mondókájukat, majd pedig köszöntötték őket. Meséltek a csodaszarvas legendájáról, elárulták honnan érkeztek és jó egészséget kívántak az egész ház népének.
A Regölés hagyománya című cikkben részletesebben írunk róla.
Borszentelés
Amikor eltelt a karácsony, akkor jöhetett a borszentelés. Erre december 27-én került sor, Szent János napján. Ilyenkor minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott. Ennek az italnak mágikus ereje volt, legalábbis az emberek úgy gondolták. Sokszor betegeknek, állatoknak adták, hogy gyógyítsák őket, öntöttek belőle a boroshordóba, ami miatt úgy gondolták a bor sosem romlik majd el.
A borszentelés sok helyen még ma is élő hagyomány, bár nem egészen így zajlik, azért egyelőre fennmaradt az utókor számára. Legtöbbször falvakban, kisebb vidéki településeken találkozhatunk vele, ahol sok karácsonyi népszokás még a mai napig él.
Aprószentek napja
Érdekességként megemlítenénk még az Aprószentek napját, ami december 28-ra esik. Ilyenkor a vesszőzés furcsa szokását művelték. Az Aprószentek Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Ilyenkor minden fiúcsecsemőről, akit Heródes parancsára ölettek meg, megemlékezünk.
Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás egyik igen különös módszere. A gyanútlan kisfiókat a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték őket, hogy egészségesek maradjanak. A lányok vesszőzését azonban úgy magyarázzák, hogy betlehemben a fiúkat ölték meg, ezért ezen a napon nekik is szenvedni kell az igazságosság nevében. Az Aprószentek napja című sikket is ajánljuk.
Karácsonyfa díszítés
Magyarországon a karácsonyfa díszítésének hagyománya szenteste, december 24-én történik. Ez a szokás az adventi időszak lezárását és Jézus születésének ünneplésére való készülődést szimbolizálja. A fa díszítése családi esemény, amely bensőséges hangulatot teremt az ünnep varázslatos pillanataihoz.
Az első magyarországi karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, Martonvásáron. A szokás eleinte a német ajkú városi lakosság körében vált népszerűvé, majd a 19. század második felében terjedt el szélesebb körben. Népszerűségéhez nagyban hozzájárultak az arisztokrata családok és az irodalmi alkotások, például Jókai Mór művei.
A Karácsonyfa története című cikkben részletesebben írunk róla.
Karácsonyi ajándékozás
Napjainkban a karácsonyi ajándékozás sokszínű formát öltött. Bár a kereskedelem hatására gyakran az anyagi értékek kerülnek előtérbe, a hagyomány továbbra is az egymásra figyelésről és a szeretet kifejezéséről szól. Az egyre népszerűbb „kézműves” vagy saját készítésű ajándékok azt mutatják, hogy sokan az érzelmi töltet és a személyesség felé fordulnak.
Az ajándékok mellett az élmények is fontos szerepet kaptak. Egy közösen eltöltött este, egy közös vacsora vagy egy utazás sokszor emlékezetesebb és meghittebb lehet, mint bármilyen tárgyi meglepetés. A karácsonyi ajándékozás így napjainkban is az ünnep központi elemét képezi, amely generációkat köt össze és őrzi az ünnepi hagyományok lényegét.
Összegezve
Népszokások tehát minden ünnephez köthetőek, legyen szó húsvéti, karácsonyi, vagy csak egyszerűen nyári szokásokról. Minden évszakban vannak olyan napok, amikről érdemes megemlékezni, nem beszélve a keresztények egyik legnagyobb ünnepéről. Karácsonykor ott van a Betlehemezés, az Aprószentek napja, a regölés, vagy éppen a kántálás egyaránt.
A karácsony napjairól részletesen írtunk külön cikkekben:
Karácsonyhoz kapcsolódó vers és dal válogatásaink: