Menü Bezárás

Karácsonyi kántálás

karacsonyi-kantalas

A karácsonyi időszak számtalan hagyománya közül a kántálás talán az egyik legmeghittebb és legszebb szokás. Az éneklés és a jókívánságok összehozzák a közösségeket, és egy kis varázslatot csempésznek az ünnepi készülődésbe. Ez a hagyomány évszázadokon átívelően megmaradt, és különféle neveken él tovább a magyar nyelvterület számos szegletében. Cikkünkben bemutatjuk, mit jelent a karácsonyi kántálás, mikor gyakorolják, és hogyan él tovább napjainkban.

Karácsonyi kántálás jelentése

A karácsonyi kántálás az ünnepi köszöntés egyedi formája, amely énekes vagy verses üzenetekkel örvendezteti meg a ház lakóit. Maga a “kántálás” kifejezés az éneklő, köszöntő jellegére utal, de az ország különböző vidékein más elnevezésekkel is találkozhatunk, például „kóringyálás”, „pászlizás”, „mendikálás” vagy „angyali vigasság”. Az énekek általában az ünnep szellemiségét és történetét idézik meg, sokszor egyházi gyökerekkel rendelkeznek.

A kántálók köszöntőjükben jókívánságokat és áldást hoznak, az ajándékokért cserébe, amelyeket a háziaktól kapnak. Ez lehetett dió, alma, sütemény vagy később akár pénz is. Az ajándékokért mindig köszönetet mondtak, majd továbbálltak a következő házhoz.

Mikor van a karácsonyi kántálás?

A kántálás hagyományosan karácsony vigíliáján, azaz december 24-én történik, de néhol már az adventi időszakban is megjelenhet. Az éneklés időpontja korcsoportok szerint változott: délelőtt a gyerekek, délután a fiatalok, késő este pedig a házas emberek járták a házakat.

Egyes vidékeken, például a Mezőségen, Székelyföldön vagy Moldvában, a szokás ma is élő hagyományként van jelen. Az éneklés ilyenkor az éjféli mise előtti várakozás része lehetett, vagy egyfajta közösségi rituálé, amely az ünnep áhítatát és összetartozását erősítette.

Karácsonyi kántálás szokása

A kántálás szokása rendkívül gazdag hagyományvilágot foglal magában. Az énekek legrégebbi rétege a 17. századból származik, például a „Csordapásztorok…” vagy a „Mennyből jövök tihozzátok…” kezdetű dalok, melyek először a Cantus Catholici 1651-es énekgyűjteményében jelentek meg. Ezekhez csatlakoztak később olyan népszerű dalok, mint a „Mennyből az angyal…” vagy a „Pásztorok, keljünk fel…”.

A szokás menete egyszerű, mégis ünnepélyes volt. A kántálók engedélyt kértek, hogy énekelhessenek: „Szabad-e kántálni?” vagy „Dicsértessék a Jézus Krisztus, meghallgattatik-e az angyali vigasság?”. Ezután a ház ablakánál vagy a szobában adták elő műsorukat. Érdekes mozzanat, hogy a háziak gyakran szénát szórtak az ablak alá, amelyen a kántálók álltak. A szénát később a tyúkólba vitték, hogy a tyúkok jobban tojjanak. Az ajándékokat gondosan összegyűjtötték, majd hálásan továbbálltak.

A kántálók repertoárja egy falun belül is eltérő lehetett. Az énekek mellett rövid prózai köszöntők, rigmusok és az ünnephez kapcsolódó történetek is elhangozhattak. E színes hagyomány célja az volt, hogy megerősítse a közösségi kötelékeket, és egy kis örömet hozzon a karácsony előestéjébe.

Énekek karácsonyi kántáláshoz

“Avé Marija,
Gracija pléna!
Így üdvözlé Máriját
Krisztusnak választott anyját.
 
Együttünk mink kántálni, kántálni,
Nem köl münket bántani, bántani.
Aggyanak egy darab kóbászt
Mink is husztunk fülit, farkát.
Eregy szógáló nézd mög azt a pujkát
Nem vákta é el a gujány a nyakát?
Hallom hogy zörgetik a kúcsot, pézt akarnak anni
Ha huszast annak e se fogjuk vönni. “

“Mikor én kis gyermecske vótam,
Juhok után jártam,
Egy piros almácskát találtam,
Aszt is az istenkének szántam,
Szájjon erre a házra
Az Isten áldása,
Dícsértessék a Jézus Krisztus!”

“PARADICSOM KÖZEPIBE

Paradicsom közepibe
Aranyszőnyeg leterítve.

Azon van egy rengő bölcső
Abban fekszik az Úr Jézus.

Az Úr Jézus Isten fia,
Jobb kezében aranyalma.

Bal kezében aranyvessző
Fel-felkapja, megzúdítja.

Zúg az erdő, cseng a mező,
A madarak fityerelnek.

Az angyalok énekelnek,
A magyarok ünnepelnek.”

Összegzés

A karácsonyi kántálás egyszerre vallási és közösségi hagyomány, amely a karácsony örömét, szeretetét és áldását hivatott kifejezni. Bár a modern világban sok helyen már nem gyakorolják, számos vidéken ma is élő része az ünnepi időszaknak. E hagyomány őrzése nemcsak kulturális örökségünk szempontjából fontos, hanem abban is segít, hogy a karácsony igazi értékei – a szeretet, a közösség és a hála – tovább éljenek. A Karácsonyi népszokások című cikkben még több szokást megismerhetsz.

Hasonlóan fontos karácsonyi szokások: