Hazánkban nagyon sok olyan népszokás van, amely egy-egy területhez kötődik, nem ismeri őket az egész ország, viszont az adott régióban a mai napig fennmaradtak. Ilyenek az alföldi népszokások, amik esetében főleg húsvét környékén van eltérés a hagyományok között.
Ebben a cikkben tehát Magyarország alföldi területét vesszük alapul, kiderítjük, hogy milyen hiedelmek tartoznak ide.
Alföldi népszokások húsvétkor
Maga az ünnepkor virágszombattal kezdődik meg. Régen ezen a napon a fiúk az erdőben barkát és virágokat szedtek, néhányan pedig a barkacsomót seprűszerűen lennel egy botra kötözték, majd másnap elvitték azt a templomba. Ezt egy vásárhelyi író, Szenti Tibor néprajzkutató mondta el korábban.
Szegeden és környékén a szentelt barkának jótékony hatása volt, legalább az emberek szerették ezt hinni. Többen orvosságként használták, sokan pedig bőséget, jó vizet, valamint védelmet vártak a barkától. Annak érdekében, hogy megvédjék magukat a gonosztól, beszívták a barka füstjét, aki pedig félt a torokfájástól, az le is nyelt belőle egy-egy szemet. Magát az otthont pedig úgy óvták meg a problémáktól, hogy a csokrot a tűzbe dobták.
Amikor nagy vihar volt régen, akkor szintén barkával igyekeztek megóvni a házat a villámcsapástól. Ilyenkor a házaknál és a tanyákon szintén barkát égettek, és reménykedtek, hogy semmi baj nem történik majd a családdal és az otthonukkal.
Az Alföldön, főleg Szeged környékén úgy vélték, hogy a barkát nem jó a szobába bevinni, hiszen ezzel sok légy és bolha kerül be nyáron, ráadásul egyéb rontásokat is hozhat a házba. Főként a padlásra került belőle, esetleg az eresz alá tűztek belőle egy kisebb csokrot.
Az eladósorban lévő lányok
Az egész országban voltak hagyományok azzal kapcsolatban, hogyan akarták a hölgyeket férjhez adni. Nem volt ez másként az Alföldön sem, hiszen barkával megvesszőzték azokat a lányokat, akik eladósorban voltak abban az évben. Ezzel akarták elősegíteni azt, hogy minél előbb párt találjanak maguknak.
Nagypéntek és nagyszombat az Alföldön
A húsvét minden keresztény számára nagy ünnep, hiszen Jézus legyőzte a halált, majd vasárnap feltámadt. Ilyenkor van vége a gyásznak és a böjtnek. Szegeden pénteken a legények hajnalban sorkukorékolással ébresztették az embereket, majd pedig irány a Tisza, ahol megfürödtek. Pénteken pedig tilos volt minden állattartással és földműveléssel kapcsolatos munka. Az asszonyoknak pedig tilos volt mosni és szőni, nem fonhattak, nem gyűjtottak tüzet, de még kenyeret sem süthettek, ugyanis az kűvé vált volna akkor, ha ezt ezen a napon teszik meg.
Hódmezővásárhely és környéke népszokások
A városban és annak környékén korábban főként reformátusok és evangélikusok éltek. Ettől függetlenül ugyanúgy tartották a húsvétot, mint máshol. Akárcsak az ország nagy részében, köztük Szegeden, itt is fontos szerepe volt a barkának, hiszen virágvasárnap tehénnel barkát és fokhagymát etettek, ezzel próbálták meg elűzni a bajt.
A hagyomány szerint, ha valaki nagypénteken egy asszony a kenyérdagasztó teknőben mosott hajat, vagy mosólében átmosná a sütéshez használt kellékeket, akkor annak egész évben megkelt a kenyere. Ugyanezen a napon annak érdekében, hogy egész évben jó legyen az egészségük, a legjobb volt kútvízben mosdani, lehetőleg az udvaron, hiszen így a bolhákat is távol tudták tartani.
Összegezve
Vannak tehát terület szerinti hagyományok, mint az Alföldi népszokások, amelyek nagy része ma már csak ismert, azonban kevesen gondolják úgy a dolgokat, ahogy fentebb említettük.