Az iszlám nem csupán egy vallási doktrínákból álló rendszer, hanem egy teljes életforma, amely mélyen áthatja a hívők mindennapjait, az ünnepeket, a családi eseményeket és a közösségi kapcsolatokat. Gyakran a külső szemlélő csak a leglátványosabb elemeket veszi észre, mint például a napi imádságokat vagy a ramadáni böjtöt, ám a muszlim kultúra ennél sokkal gazdagabb és sokszínűbb. Ez a világvallás több mint másfél milliárd embert köt össze a világ minden táján, Marokkótól Indonéziáig, miközben minden régiónak megvannak a maga egyedi, helyi hagyományokkal átszőtt szokásai.
Ez az írás arra tesz kísérletet, hogy bemutassa az iszlám világának ezerarcú szokásrendszerét, a mindennapi rítusoktól kezdve az élet legfontosabb fordulópontjait kísérő szertartásokig. Megvizsgáljuk, hogyan formálja a hit a családi életet, a közösségi normákat, és milyen ünnepek teszik színessé a muszlim naptárat. Célunk, hogy egy árnyaltabb és mélyebb képet fessünk erről a gyakran félreértett kultúráról, segítve az olvasót abban, hogy a sztereotípiákon túl meglássa az emberi és spirituális gazdagságot, amely a muszlim hagyományokat élteti.
Az iszlám öt pillére, mint a mindennapi élet alapja
A muszlim hit gyakorlati megnyilvánulásának alapját öt központi cselekedet adja, amelyeket az iszlám öt oszlopaként ismerünk. Ezek nem csupán elvont teológiai tételek, hanem a mindennapi életet és a közösségi létezést mélyen meghatározó, aktív cselekedetek. Minden hívő számára iránymutatásul szolgálnak, és összekötik a világ különböző pontjain élő muszlim közösségeket egy egységes spirituális gyakorlatban.
A Saháda (A tanúságtétel): Ez az iszlám alapvető hitvallása, amely kimondja: “Nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az Ő küldötte.” Ennek a mondatnak az őszinte szívvel történő elmondása jelenti a hitbe való belépést. A saháda nem egy egyszeri aktus, hanem egy mindennapi emlékeztető a monoteizmusra és a prófétai küldetés elfogadására. Ott van a napi imákban, a müezzin imára hívó szavában, és ez az első szó, amit egy újszülött fülébe súgnak, és az utolsó, amit egy haldokló mondani igyekszik.
A Szalát (A napi imádság): A muszlimok naponta ötször fordulnak Mekka, pontosabban a Kába szentély felé, hogy elvégezzék a rituális imájukat. Ezek az imák hajnalban, délben, délután, napnyugtakor és este esedékesek. Az ima nem csupán kérés vagy fohász, hanem egy mélyen strukturált, testet és lelket egyaránt megmozgató szertartás, amely a rituális mosakodással (vudú) kezdődik. A szalát a hívő és Isten közötti közvetlen kapcsolat legfontosabb formája, egy napi ritmust adó spirituális szünet, amely segít megőrizni az istenhitet a világi teendők közepette.
A Zakát (A kötelező adomány): Ez a pillér a szociális felelősségvállalás és a közösségi szolidaritás alapja. A zakát egyfajta “vallási adó”, amelynek keretében a vagyonos muszlimok a felhalmozott vagyonuk egy meghatározott százalékát (általában 2,5%-át) a szegényeknek, rászorulóknak és a közösség elesett tagjainak adják. Nem egyszerűen jótékonykodás, hanem kötelezettség, amely megtisztítja a vagyont és emlékezteti a hívőt arra, hogy minden javát Istentől kapta, és felelősséggel tartozik azokért, akiknek kevesebb jutott.
A Szaum (A böjt): A ramadán szent hónapjában a hívők napkeltétől napnyugtáig tartózkodnak az evéstől, ivástól, dohányzástól és a házasélettől. A böjt nem a test sanyargatását célozza, hanem a lélek fegyelmezését, az önuralom erősítését és az empátia növelését a szegények iránt. A ramadán a spirituális elmélyülés, a Korán intenzívebb tanulmányozásának és a közösségi összetartozásnak az időszaka. Az esti böjttörés, az iftár, gyakran nagy családi és baráti összejövetel, amely a nap nehézségei után az öröm és a hála pillanata.
A Haddzs (A mekkai zarándoklat): Minden muszlimnak, aki fizikailag és anyagilag megteheti, életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába, a zarándoklat hónapjában. A haddzs egy több napos, komplex rituálésorozat, amely során a világ minden tájáról érkező zarándokok egységes fehér ruhában (ihrám) végzik a szertartásokat, eltörölve ezzel a társadalmi és vagyoni különbségeket. A zarándoklat a muszlim umma (közösség) egységének és az Isten előtti egyenlőségnek a leglátványosabb szimbóluma.
“Az iszlám pillérei nem csupán szabályok, hanem egy spirituális építmény tartóoszlopai. Ha bármelyik meggyengül, az egész szerkezet instabillá válik a hívő életében.”
A mindennapi élet szokásai és rítusai
A hit nem korlátozódik a mecset falaira vagy az ünnepnapokra; mélyen átszövi a mindennapi élet legapróbb részleteit is, az étkezéstől az öltözködésen át a személyes higiéniáig. Ezek a szokások egyfajta tudatosságot visznek a napi rutinba, folyamatosan emlékeztetve a hívőt Isten jelenlétére és útmutatására.
A halal és haram fogalma az étkezésben
A muszlim étkezési szabályok központi eleme a halal (megengedett) és a haram (tiltott) fogalompár. Ezek a szabályok a Koránból és a Próféta hagyományaiból (szunna) erednek, és céljuk a testi-lelki tisztaság megőrzése.
A legismertebb tiltás a sertéshús és a belőle készült termékek fogyasztása. Ezenkívül tilos a döglött állat húsa, a vér, valamint az olyan ragadozó állatok húsa, amelyeknek agyaruk vagy karmuk van. Az alkohol és mindenféle bódítószer fogyasztása szintén szigorúan haram, mivel elhomályosítják a tudatot és eltávolítják az embert Istentől.
A megengedett állatok (pl. szarvasmarha, juh, baromfi) húsának is csak akkor minősül halalnak, ha az állatot egy speciális rituálé, a dhabihah szerint vágják le. Ennek során az állat torkát egyetlen éles vágással metszik át, miközben Isten nevét említik (Bismillah), biztosítva a gyors és humánus halált, valamint a vér teljes kifolyását.
| Kategória | Halal (Megengedett) | Haram (Tiltott) |
|---|---|---|
| Húsfélék | Szarvasmarha, juh, kecske, baromfi (dhabihah vágással) | Sertés, döglött állat, ragadozók, vér |
| Tenger gyümölcsei | A legtöbb hal és tengeri élőlény (iskolánként eltérő) | Egyes iskolák szerint a pikkely nélküli halak, kagylók |
| Italok | Víz, gyümölcslevek, tej, tea, kávé | Alkoholos italok, bódítószerek |
| Egyéb | Zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, tejtermékek | Olyan ételek, amelyek haram összetevőt tartalmaznak (pl. zselatin) |
Az öltözködés és a szerénység elve
Az iszlám öltözködési kultúrájának alapelve a hidzsáb, amely tágabb értelemben a szerénységet, a visszafogottságot és a méltóságot jelenti mind a férfiak, mind a nők számára. A cél nem a divat diktálása, hanem egy olyan megjelenés biztosítása, amely nem vonja el a figyelmet a belső értékekről, és tiszteletet parancsol.
A nők esetében a szerénység általában a test és a haj elfedését jelenti, kivéve az arcot és a kezeket. Ennek legismertebb formája a fejkendő, amelyet szintén hidzsábnak neveznek. Fontos megjegyezni, hogy az öltözködési szokások rendkívül változatosak régiónként és kultúránként. Míg egyes helyeken a teljes testet eltakaró burka vagy az arcot is elfedő nikáb a megszokott, addig más muszlim közösségekben egy lazábban megkötött sál vagy akár a fejkendő elhagyása is elfogadott.
A férfiak számára az iszlám előírása a test takarása legalább a köldöktől a térdig. A túlságosan testhezálló vagy hivalkodó ruházatot kerülniük kell. A szakáll viselése sok muszlim férfi számára a prófétai hagyomány követését jelenti, és a vallásosságnak egyfajta külső jele.
A rituális tisztaság a mindennapokban
A tisztaság központi szerepet játszik az iszlámban, mind fizikai, mind spirituális értelemben. A Korán hangsúlyozza, hogy “Allah szereti azokat, akik megtisztulnak.” Ez a szemlélet a napi gyakorlatban is megnyilvánul.
- Vudú (rituális mosakodás): Minden ima előtt kötelező elvégezni. Ez egy meghatározott sorrendben történő mosakodás, amely magában foglalja a kezek, a száj, az orr, az arc, az alkarok, a fej és a lábak megmosását. A vudú nemcsak a fizikai tisztaságot szolgálja, hanem egyfajta mentális felkészülés az imára, segít lecsendesíteni az elmét és Istenre fókuszálni.
- Guszl (teljes rituális fürdő): Bizonyos helyzetekben, például házasélet után, menstruáció vagy szülés után a teljes test rituális lemosása szükséges ahhoz, hogy a hívő újra imádkozhasson vagy megérinthesse a Koránt.
- Általános higiénia: A személyes higiéniára való odafigyelés, mint a rendszeres fogmosás (hagyományosan miswak nevű faággal), a körömvágás és a tiszta ruházat viselése szintén a hit részét képezik.
“A tisztaság nem csupán a vallási gyakorlat előfeltétele, hanem maga is egyfajta istentisztelet, amely a test és a lélek harmóniáját tükrözi.”
Az élet fordulópontjai a muszlim hagyományban
Az emberi élet legfontosabb eseményeit – a születést, a házasságot és a halált – minden kultúra különleges szertartásokkal és szokásokkal veszi körül. Az iszlámban ezek a rítusok mélyen vallási jellegűek, és céljuk, hogy az élet ezen állomásait Isten áldásával és a közösség támogatásával tegyék emlékezetessé.
Születés és gyermekkor
Egy új élet érkezése hatalmas öröm a muszlim családban. A születést követő szokások célja, hogy a gyermeket már élete első pillanataitól kezdve bevezessék az iszlám közösségébe.
👶 Az Adhán (imára hívás) a baba fülébe: Az egyik legelső szertartás, hogy az apa vagy egy tiszteletreméltó családtag a csecsemő jobb fülébe súgja az imára hívó szavakat, a bal fülébe pedig az Iqamát (az ima kezdetét jelző felszólítást). Ezzel szimbolikusan az első hang, amit a gyermek hall, Isten nagyságának hirdetése.
🍼 Tahník: Egy régi hagyomány szerint egy datolyát megrágnak, majd egy apró darabkáját a csecsemő ínyéhez dörzsölik. Ez a szertartás a Próféta példáját követi, és a gyermek édes, áldott életét szimbolizálja.
🐑 Aqíqah (áldozat bemutatása): A gyermek születésének hetedik napján szokás egy vagy két juhot (fiúgyermek esetén kettőt, lány esetén egyet) levágni hálaadásként Istennek. A húst szétosztják a rokonok, a szomszédok és a szegények között. Ezen a napon adják a nevet a gyermeknek, és levágják a haját, amelynek súlyát ezüstben vagy aranyban szintén adományként adják a rászorulóknak.
🔪 Körülmetélés (khitán): A fiúgyermekek körülmetélése egy erősen ajánlott, szinte kötelező érvényű hagyomány, amely a prófétai tisztasági előírásokat követi. Nincs meghatározott időpontja, de általában csecsemő- vagy kisgyermekkorban végzik el.
A házasság szentsége és a lakodalom
A házasságot az iszlám nem csupán egy társadalmi szerződésnek, hanem a hit felének tekinti. Egy szent kötelék, amely védelmet, nyugalmat és a családalapítás lehetőségét nyújtja. A házassági szertartás, a nikáh, viszonylag egyszerű, de a hozzá kapcsolódó ünnepségek kultúránként rendkívül gazdagok és változatosak lehetnek.
A nikáh alapvető feltételei:
- A felek kölcsönös beleegyezése.
- Két tanú jelenléte.
- A mahr, vagyis a vőlegény által a menyasszonynak adott nászajándék. Ez a menyasszony kizárólagos tulajdona, és egyfajta anyagi biztonságot nyújt számára.
- A menyasszony részéről egy valí (gyám, általában az apa vagy egy közeli férfi rokon) jelenléte, aki a menyasszony érdekeit képviseli.
A szertartást általában egy imám vagy egy vallási tudással rendelkező személy vezeti. Korán-részletek hangzanak el, a házasság fontosságáról szóló rövid beszédet tartanak, majd a felek hivatalosan is igent mondanak. Ezt követi a valíma, a lakodalom, amely a házasság nyilvános kihirdetését szolgálja. Ez egy nagy ünnepség, ahol a család és a barátok együtt esznek, ünnepelnek, és jókívánságaikat fejezik ki az ifjú párnak. A valíma a közösségi öröm és az új család köszöntésének ünnepe.
Búcsú az élettől: a temetési szertartások
Az iszlám a halált nem végállomásnak, hanem egy átmenetnek tekinti a túlvilági élet felé. A temetési szertartások egyszerűek, méltóságteljesek és gyorsak, tükrözve azt a hitet, hogy a lelket minél hamarabb vissza kell juttatni a Teremtőhöz.
A folyamat lépései a következők:
- A test rituális lemosása (guszl): A halottat az azonos nemű közeli családtagok vagy a közösség erre kijelölt tagjai mossák le gondosan, tiszta vízzel és szappannal.
- A test bepólyálása (kafan): A testet ezután több réteg egyszerű, fehér, varrás nélküli lepelbe csavarják. Ez a ruházat az Isten előtti egyenlőséget szimbolizálja, hiszen gazdag és szegény ugyanabban a szerény öltözetben tér meg hozzá.
- A temetési ima (szalát al-dzsanáza): Ez egy közösségi ima, amelyet általában a mecsetben vagy a temetőben végeznek el. Nincs benne meghajlás vagy leborulás, állva mondják el, és a halott lelki üdvéért fohászkodnak.
- A temetés (dafn): A muszlimokat a lehető leghamarabb, általában 24 órán belül eltemetik, koporsó nélkül (bár ez országonként változhat). A testet a sírba helyezik a jobb oldalára fordítva, arccal Mekka felé. A sírhalom egyszerű és jelöletlen, kerülve a hivalkodást.
A gyászidőszak általában három napig tart, amely alatt a rokonok és barátok látogatást tesznek a gyászoló családnál, ételt visznek nekik, és imádkoznak az elhunytért. A túlzott siránkozást és a hangos jajgatást a vallás nem támogatja, helyette a türelmes elfogadást (szabr) és az Isten akaratába való beletörődést hangsúlyozza.
Ünnepek a muszlim naptárban
Az iszlám ünnepei szorosan kötődnek a vallás történelméhez és legfontosabb spirituális eseményeihez. Ezek az alkalmak nem csupán a munkaszüneti napokat jelentik, hanem a közösségi összetartozás, a spirituális feltöltődés és a hálaadás idejét. Az iszlám a holdnaptárt használja, így az ünnepek minden évben körülbelül 11 nappal korábbra csúsznak a Gergely-naptárhoz képest.
Íd al-Fitr: a böjt megtörésének ünnepe
Ez az egyik legfontosabb és legörömtelibb muszlim ünnep, amely a ramadán havi böjt végét jelzi. Nevének jelentése: “a böjt megtörésének ünnepe”. Három napig tart, és a spirituális megtisztulás utáni felszabadult ünneplés időszaka.
Az ünnep egy különleges közösségi imával kezdődik a kora reggeli órákban, amelyet általában egy nagyobb nyitott téren vagy a mecsetben tartanak. Az ima előtt a hívőknek kötelező egy speciális adományt, a zakát al-fitr-t adniuk a szegényeknek, hogy ők is méltóképpen ünnepelhessenek.
Az Íd al-Fitr legfontosabb jellemzői:
- Családi összejövetelek: A családok összegyűlnek, meglátogatják a rokonokat és a barátokat.
- Új ruhák: Mindenki a legszebb, gyakran új ruháját veszi fel.
- Ajándékozás: A gyerekek ajándékokat vagy pénzt (eidi) kapnak.
- Nagy lakomák: Az egy hónapos böjt után különleges ételek és édességek kerülnek az asztalra.
- Jó cselekedetek: Az emberek megbocsátanak egymásnak, és igyekeznek rendezni a konfliktusokat.
Ez az ünnep a megbocsátás, a hála és a közösségi öröm ünnepe, amely lezárja a ramadán spirituális utazását.
Íd al-Adhá: az áldozat ünnepe
Ez a második nagy muszlim ünnep, amelyet a mekkai zarándoklat, a haddzs csúcspontján tartanak. Az “áldozat ünnepe” Ábrahám (Ibráhím) próféta történetére emlékezik, aki kész volt feláldozni fiát, Izmaelt (Iszmáílt) Isten parancsára, de Isten végül egy kost küldött helyette.
Az ünnep legfontosabb rítusa az udhiyah, vagyis egy állat (juh, kecske, tehén vagy teve) feláldozása. A húst három részre osztják:
- Egy rész a családé.
- Egy részt a rokonoknak, barátoknak és szomszédoknak adnak.
- Egy részt a szegények és rászorulók között osztanak szét.
Ez a cselekedet az önfeláldozás, az engedelmesség és a rászorulókkal való törődés szimbóluma. Az Íd al-Adhá szintén egy közös imával kezdődik, és a családi látogatások, lakomák és az öröm ideje. Ez az ünnep négy napig tart, és a muszlim világ minden táján megünneplik, nem csak azok, akik a zarándoklaton vesznek részt.
| Ünnep | Jelentése | Időpontja | Fő tevékenységek |
|---|---|---|---|
| Íd al-Fitr | A böjt megtörésének ünnepe | Ramadán után, Savvál hónap 1. napján | Közösségi ima, zakát al-fitr, családi látogatások, lakoma, ajándékozás |
| Íd al-Adhá | Az áldozat ünnepe | A zarándoklat idején, Dhú al-Hiddzsa hónap 10. napján | Közösségi ima, állatáldozat (udhiyah), húsosztás, családi összejövetelek |
Más fontos napok és megemlékezések
Bár a két Íd a legfontosabb ünnep, a muszlim naptárban számos más jelentős nap is található, amelyek megünneplése azonban irányzatonként és kultúránként eltérő lehet.
- Iszlám újév (Muharram első napja): A hidzsra, vagyis Mohamed próféta Mekkából Medinába való vándorlásának évfordulója, amely az iszlám időszámítás kezdete. Ez egy csendesebb, elmélkedő ünnep.
- Ásúrá napja (Muharram 10.): A szunniták számára ez egy önkéntes böjtnap, amelyen Mózes (Músza) próféta és népe Vörös-tengeri megmenekülésére emlékeznek. A síiták számára ez a legfontosabb gyásznap, amikor Husszein imám, a Próféta unokájának kربalai csatában elszenvedett mártírhalálára emlékeznek nyilvános gyászfelvonulásokkal és passiójátékokkal.
- Mavlid an-Nabí (A Próféta születésnapja): Mohamed próféta születésének évfordulója. Sok muszlim közösségben felvonulásokkal, vallásos énekekkel, a Próféta életéről szóló történetek felidézésével ünneplik. Más, konzervatívabb irányzatok nem tartják ünnepnek, mivel szerintük ez egy későbbi újítás a vallásban.
“Az ünnepek a közösség szívverését jelentik. Ezeken a napokon a hit láthatóvá, a testvériség pedig tapinthatóvá válik.”
A közösség és a család szerepe
Az iszlámban a közösség (umma) és a család rendkívül fontos szerepet tölt be. Az egyén nem elszigetelten, hanem egy támogató hálózat részeként éli meg a hitét. A családi kötelékek és a közösségi szolidaritás a vallásgyakorlat szerves részét képezik.
A mecset mint közösségi központ
A mecset (maszdzsid) sokkal több, mint egy imahely. A muszlim közösség életének központja, ahol a vallási, oktatási és szociális tevékenységek összefonódnak.
🕌 Ima és istentisztelet: A napi ötszöri ima mellett a legfontosabb közösségi esemény a pénteki déli ima (dzsuma), amelyen a férfiak számára kötelező a részvétel. Ekkor az imám egy prédikációt (khutba) is tart, amely aktuális vallási, etikai vagy társadalmi kérdésekkel foglalkozik.
📚 Oktatás: A mecsetek gyakran adnak otthont Korán-iskoláknak (madrasza), ahol a gyerekek megtanulják olvasni a Koránt és elsajátítják a vallás alapjait. Felnőttek számára is tartanak előadásokat, tanulóköröket.
🤝 Szociális központ: A mecset helyszíne a házasságkötéseknek, a közösségi ünnepeknek, és gyakran innen indul a jótékonysági akciók szervezése is. Segítséget nyújt a rászorulóknak, és találkozási pontként szolgál, ahol az emberek megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat.
A család tisztelete és a generációk együttélése
A család az iszlám társadalom alapegysége. A Korán és a Próféta hagyományai nagy hangsúlyt fektetnek a családi kötelékek ápolására, a szülők tiszteletére és a rokoni kapcsolatok fenntartására.
- Szülők tisztelete: A szülők, különösen az édesanya tisztelete kiemelt vallási parancs. A Korán az Isten iránti engedelmesség után közvetlenül a szülőkkel való jó bánásmódot említi. Az idős szülőkről való gondoskodás a gyermekek szent kötelessége.
- Nagycsalád: Sok muszlim kultúrában a többgenerációs nagycsalád a jellemző, ahol a nagyszülők, szülők és gyerekek együtt vagy egymáshoz közel élnek. Ez erős érzelmi és anyagi támaszt nyújt a családtagoknak.
- A rokonság ápolása (szilat ar-rahim): A tágabb rokonsággal való kapcsolattartás szintén vallási kötelesség. A rendszeres látogatások, a segítségnyújtás és a közös ünneplések erősítik a családi hálót.
A közösség és a család együttesen biztosítják azt a szociális és spirituális környezetet, amelyben a muszlim hívő megélheti és továbbadhatja hitét és hagyományait.
Gyakran ismételt kérdések az iszlám szokásokról
Mi a különbség az “arab” és a “muszlim” között?
Ez egy nagyon fontos különbségtétel. Az “arab” egy etnikai-nyelvi csoportot jelöl, amelynek tagjai főként a Közel-Keleten és Észak-Afrikában élnek, és az arab nyelvet beszélik. A “muszlim” pedig egy vallási hovatartozást jelent, az iszlám vallás követőjét. Míg a legtöbb arab muszlim, addig a világ muszlimjainak túlnyomó többsége (kb. 80%) nem arab. A legnagyobb muszlim lakosságú ország Indonézia, de jelentős közösségek élnek Pakisztánban, Indiában, Bangladesben, Nigériában és a világ számos más pontján.
Minden muszlim nőnek kötelező fejkendőt (hidzsábot) viselnie?
A Korán a szerénységre és a test elfedésére szólítja fel a nőket, de a fejkendő viselésének kötelező érvénye és formája teológiai vita tárgya, és a gyakorlatban is nagy eltéréseket mutat. Sok muszlim nő számára a hidzsáb a vallási identitás, az Isten iránti engedelmesség és a személyes méltóság kifejezése. Mások úgy értelmezik a vallási szövegeket, hogy a szerénység a lényeg, és ez fejkendő nélkül is megvalósítható. A viselése vagy nem viselése gyakran személyes döntés, de kulturális és politikai nyomás is befolyásolhatja.
Mit jelent pontosan a saría törvény?
A saría szó szerinti jelentése “út a vízhez”, tágabb értelemben pedig Isten törvényét, az isteni útmutatást jelenti az élet minden területére. Nem egyetlen, egységes törvénykönyv, hanem egy komplex jogi és etikai rendszer, amely a Koránon, a Próféta hagyományain (szunna), valamint a jogtudósok értelmezésein alapul. A saría foglalkozik istentiszteleti kérdésekkel (ima, böjt), családi joggal (házasság, válás, öröklés), gazdasági élettel (szerződések, kereskedelem) és büntetőjoggal is. A gyakorlati alkalmazása és értelmezése országonként és iszlám jogi iskolánként (madzhab) jelentősen eltér.
Hogyan tekintenek a muszlimok Jézusra?
A muszlimok mélyen tisztelik Jézust (arabul Ísza) mint Isten egyik legnagyobb prófétáját. A Korán csodálatos születéséről, tanításairól és csodatételeiről is beszámol. A muszlimok hisznek a szűzen születésében, és Máriát (arabul Marjam) a valaha élt legtisztább nőnek tartják. A kulcsfontosságú különbség a kereszténységhez képest az, hogy az iszlám Jézust nem tekinti Isten fiának vagy az istenség részének, hanem egy emberi prófétának, aki Isten egységét hirdette, Mohamed próféta egyik előfutáraként.
