Manapság sok esküvő a fényűzésről szól, mások szívesebben mennek messzi vidékre, hogy kettesben kössék össze az életüket. Pedig az esküvőnek is megvannak a hagyományai, főleg a vidéki településeken. Emlékezzünk csak a menyecsketáncra, a lánykikérésre, vagy éppen a vallás szerepének fontosságára egyaránt. Ebben a cikkben esküvői népszokásokat mutatunk be, amelyek közül némelyik sajnos már nem része az életünknek.
Régi magyar esküvői népszokások, amik már a múltba vesztek
A régi világban a falusiak körében mindennek megvolt a maga helye. Igaz volt ez az esküvőre is, hiszen minden esetben a lakodalmas háztól indult el a nászmenet, amelynek során elkísérték a menyasszonyt a templomba. Megvolt szervezve, hogy hol állnak meg egy-egy táncra, az utcán nézelődőket pedig meglepték egy kis kaláccsal vagy valamilyen itallal. Bár nagyon ritkán, de még manapság is így történik az esküvő, azért igen kevés helyen találkozhatunk ezzel a megoldással.
Abban az időben az ajándékozásnak is rendje volt, hogy kinek és mit illett vinnie a lakodalomba, mivel járult hozzá az esemény sikeréhez. A legtöbben süteménnyel vagy itallal érkeztek, de voltak akik ennél is többet vittek az ifjú párnak. Megvolt annak is az ideje, hogy a nászmenet mennyi ideig tarthat, hiszen nem volt mindegy, mikorra érnek a templomba. Nem lehetett letérni az irányról sem, erről mindig gondoskodtak, nehogy csúszás történjen.
A vallás szerepe
Mivel akkortájt a vallásnak még nagy jelentősége volt az emberek életében, így a fiatalokra is nagy hangsúlyt helyeztek. Akkor úgy csinálták, hogy a angy nap előtti három vasárnapi mise vagy istentisztelet prédikációja végén kihirdették a jegyes pár esküvőjének az időpontját. Ez a szokás a mai napig sok helyen fennmaradt, bár már csak egyszer, általában az esküvő előtti héten történik meg.
Ezen alkalommal a jegyespár és annak családja jelen van a templomban, akik meghatározott helyet kapnak ilyenkor. Ezzel tudatva az emberekkel, hogy kik kötnek házasságot hamarosan.
A lánykikérés
A hagyomány szerint, a falusi esküvőknél az esküvő előtti estén a férfi és annak rokonai és barátai díszítették fel az autót zene kíséretében, majd – régen szekérrel – manapság autóval érkeznek a lány házához. Itt jön képbe a vőfély, akinek a mai napig nagy szerepe van mint irányító és szórakoztató személy. Habár manapság más inkább ceremóniamesternek hívják őket, fontos, hogy az esküvőnek legyen menete, hogy minden pontosan be legyen tartva.
A bolondmenyasszonytánc
Nem, itt most nem a menyecsketáncról beszélünk, hiszen régen ezt egy úgynevezett bolondmenyasszonytánc követte. Ezt úgy képzeljük el, hogy a násznépből egy férfi beöltözött a menyasszonynak, akivel a vendégek nyugodtan táncolhattak. úgy kellett neki fizetni, mintha az igazi aráról lenne szó. Ezt az összeget a bolondmenyasszony odaadja az ifjú párnak, ezzel támogatva az új, közös életük kezdetét.
A lakodalom vége: hajnaltűz vagy hajnalperzselés
Nép hagyománynak számít, hogy akkoriban még volt hajnaltűz, amivel lezárták az esküvőt. Ezen manapság maximum a pár barátai és a rokonok vannak jelen, régen azonban az egész násznép részt vett rajta. Ennek az a lényege, hogy jól éghető anyagot, például szalmát gyújtottak meg, annak tüzét pedig körbetáncolták vagy maga a menyasszony ugrálta körbe.
Napjainkban csak nagyon kevés olyan kisebb település van, ahol ezt a szokást tartják, mint a lakodalom lezárása. A többség csak fogja magát és hazamegy, vagy éppen az adott helyszínen álomra hajtja a fejét.
Esküvői népszokások a 21. században
Ahány esküvő, annyi szokás. Ez ugye fent is olvasható, nem mindig volt ugyanolyan. Régebben bőven akadt különféle szokás és babona, amely hatott a lakodalomra. Bár régen még a lánykérés is úgy történt, hogy a lány édesapjától kérte el a fiú a menyasszony kezét, ezzel tudatva, hogy a szándékai komolyak, manapság már csak nagyon kevesen teszik meg ezt.
Napjainkban a lánykérés amolyan eseménynek tudható be, sokan a család és a barátok előtt teszik meg, ünnephez kötik, így jelezve, hogy tényleg szeretik a másikat. Ehhez hozzájön, hogy manapság leány- és legénybúcsúval köszönnek el a fiataloktól, amely általában az esküvő előtti hetekben történik meg. Itt esznek, isznak, mulatoznak, ütős játékokkal töltik el az “utolsó” szabad estéjüket.
Új szokás továbbá a “valami régi, új, kék, illetve kölcsönbe kapott”. Régen ennek nem volt hagyománya a menyasszonyok körében, valószínűleg a filmekből vettük át ezt is. Mindennek szimbolikus jelentése van, hiszen a régi a hajadon életre utal, az új a házasság utáni időszakot vetíti előre, a kék a menyasszony hűségét jelképezi, míg a kölcsönbe kapott a szerelemre utal. Ez a szokás egyre több esküvőn fedezhető fel, bár még mindig nem számít magyar hagyománynak.
Esküvői rizsszórás
Ki-minek hívja, de amikor a fiatal pár kilép a templom ajtaján, akkor általában rizzsel, néha virágszirmokkal szórja meg őket a násznép. Alapvetően amúgy egy ázsiai szokás, hiszen ez gazdagságot és termékenységet hivatott szimbolizálni a fiatal pár számára.
Összegezve
Az esküvői népszokások tehát átalakultak és bár vannak olyan hagyományok, amik ma is megjelennek az eseményen, sok minden máshogy zajlik. Nézzük csak a lánykikérést, a bolondmenyasszonytáncot, vagy éppen a rizsszórást, egyik manapság számít divatnak, a többi viszont régebben volt népszerű. Ezzel semmi baj sincsen, a lényeg, hogy a fiatal pár boldog és egészséges legyen.