Hóesés, hóember, szánkózás és madáretetés: a tél sok élményt tartogat a gyerekeknek. A következő 20 téli mondóka és vers óvodásoknak, közös mondogatáshoz és téli foglalkozásokhoz készült.
1. Hópehely
Száll a pihe, hull a hó,
fehér lesz a háztető.
Nézem csendben, milyen szép,
eltakarja a kertet rég.
Egy a sapkám szélére
ül le pár pillanatra.
Tenyeremre is leszáll,
de már vízzé változott.
Kint a fákon sok-sok ág
fehér kabátot talált.
Mire este hazaérünk,
behavazva minden körülöttünk.
2. Hóesés
Reggel kinézek az ablakon,
fehér lett az egész udvarom.
Éjjel a hó csak hullt, hullott,
betakarta mind az utat.
Csizmát húzok, sapkát veszek,
kint az udvaron nevetek.
Puha hóban lépkedek,
nyomot hagyok, nézd csak meg!
A kapuig, visszafelé
apró nyomok sora kísér.
Mellettük egy madárka is
itt járt reggel, látszik is.
Nyomokat a hóba rajzol
két kis csizma táncolással.
Körbe-körbe lépkedek,
a végén meghajolok neked.
Délután a hó eláll,
a kapuban apa vár.
Egymás mellett hazajövünk,
az ablakból nézzük a kertünk.
3. Hóember
Három hógömb vár a kertben,
egyet nagyra hempergettem.
Rátesszük a két kisebbet,
építünk egy hóembert.
Répaorr és kavicsszem,
mosolygós az arca, nézd csak meg!
Régi sálat adunk rája,
ne fújjon a szél nyakába.
Délután az ablak mögül
figyelem, hogy egyedül
áll a kertben, hó a lába,
ráköszönök vacsorára.
4. Hógolyó
Hóból apró gombóc készül,
két tenyerem összesimul.
Görgetem a kert haván,
egyre nagyobb lesz talán.
Gurul, gurul, meg sem áll,
egyszer csak a fához száll.
Finoman megállítom,
új irányba fordítom.
Még egy gombóc kerül rája,
ez lesz a hóember válla.
Mire kész a három gömb,
mosolyog az egész kör.
5. A szánkó
Fenn a dombon áll a szánkó,
csúszás előtt jól kapaszkodj!
Anya nézi, szabad-e már,
üres az út, indul a szán.
Csúszunk lefelé a havon,
nevetés száll át a dombon.
Lenn megállunk, kiszállunk,
aztán újra felsétálunk.
A szánkót most én húzom,
csizmám ropog az úton.
Fent kifújjuk magunkat,
aztán kezdjük újra csak.
Este otthon megszárad
kesztyűnk és a két kabát.
Elmesélem, nagyot csúsztunk,
holnap talán visszaindulunk.
6. Kesztyű
Két kis kezem kesztyűben,
nem fázik a hidegben.
Egyik integet neked,
másik is követi ezt.
Havat fog a bal kezem,
jobb kezemben összenyomom.
Apró gombóc gömbölyödik,
aztán szépen szétmorzsolódik.
Mire vége a játéknak,
kesztyűim is átnedvesednek.
Bent a meleg radiátoron
megszáradnak, úgy akarom.
7. Sapka és sál
Sapka bújik fejemre,
puha sál a nyakamba.
Felveszem a csizmámat,
indulhatok a hóba!
Az ajtóban anya vár,
megigazítja a sálat.
Két kesztyűmet felhúzom,
nyitjuk is a kaput már.
Kint az arcom csípi szél,
a sapkám jól melegít.
Hazafelé arra gondolok:
de jó, hogy felöltöztem!
8. Téli csizma
Topog, topog két csizma,
ropog a hó alatta.
Apró nyomot hagy maga,
vezet vissza a házba.
Egyik lábam ide lép,
a másik meg oda épp.
Nagyot ugrok, koppanok,
két mély nyomot ott hagyok.
Hó tapad a csizmámra,
lesöpröm a lábtörlőn.
Aztán szépen leveszem,
száradjon meg odabenn.
9. Madáretető
Kis madárka ágra száll,
az etető rája vár.
Csipeget egy-két magot,
aztán vígan továbbszáll.
Az ablakból figyelem,
csendben ülök, nem zavarom.
Egyszer csak egy másik jön,
helyet keres az etetőn.
Amikor kiürül a tál,
felnőtt segít, magot szór rá.
Távolabbról nézzük őket,
visszatérnek a vendégek.
Az egyik cinke nagyot ugrik,
a másik melléje csüccsen.
Felkap egy kis napraforgót,
elrepül a közeli ágra.
Másnap újra odanézek,
látogatókat remélek.
Ha jönnek, csak figyelem,
jó helyük van az etetőn.
10. Cinke az ablaknál
Cinke ül az ágon kint,
egy kicsit az ablakhoz int.
Sárga mellén fény ragyog,
csendben nézem, ott vagyok.
Egyszer erre, másszor arra
fordul apró, fürge feje.
Megpillantja az etetőt,
odarepül, megpihen.
Csipeget és körbenéz,
aztán újra szárnyra kél.
Másik ágon megpihen,
addig integetek neki.
11. Téli fa
Áll a kertben nagy a fa,
leveleit elhullatta.
Csupasz ágán hópihék,
fehér lett a téli kép.
Jön a szellő, meg-megfújja,
egyik ágat megmozdítja.
Lepereg a friss fehérség,
alatta a földre ér még.
A fa alatt megállok,
felfelé is felnézek.
Ha eljön a meleg tavasz,
új levél nő az ágakon.
12. Jégvirág
Jégvirág az ablakon,
reggel csendben bámulom.
Nem locsolta senki sem,
hideg rajzolta nekem.
Olyan, mint egy apró ág,
mellette sok kis virág.
Közelebb hajolok hozzá,
párát lehelek az üvegre.
Kis körben az üveg tiszta,
kinézhetek rajta vissza.
Odakint a kert fehér,
bent a reggeli vár már rég.
13. Téli szél
Fúj a szél az utcasarkon,
megmozgatja hosszú sálam.
Megfogom a két végét,
fülemre húzom a sapkám.
Fákon zörren néhány ág,
a kerítés mellett hó vár.
Lassan lépünk, anya meg én,
csúszhat az út a jég felén.
Mire hazaér a séta,
piros lett az orcám széle.
Kint a szél még énekel,
bent a szobában meleg van.
14. Meleg tea
Hideg útról hazajöttünk,
csizmát, sapkát levetettünk.
Vizes kesztyű szárad már,
meleg szoba minket vár.
Csészébe a tea kerül,
az asztalhoz mindenki leül.
Várunk, míg nem forró már,
beszélgetünk addig hát.
Elmesélem, merre jártunk,
mekkora hóembert láttunk.
Aprót kortyolok a teából,
jólesik a téli játéktól.
15. Havas ablak
Ablakomból nézem én,
ahogy száll a hópehely.
Egyre több a puha pihe,
leül mind a kerítésre.
Ágon, bokron fehér párna,
nem jut levél most a fára.
Az ablakban üldögélek,
rajzot készítek a télnek.
Kék a papír, fehér a hó,
közepére ház kerül.
Mire kint a hó eláll,
kész a kép, és este jár.
16. Téli séta
Kézen fogva lépkedünk,
havas úton nevetünk.
Nézzük, merre jár a nyom,
elvezet a bokrokon túl.
Jobbra apró lábnyomok,
balra mélyebb csizmasor.
Találgatjuk, ki járt erre,
míg az út visz bennünket.
Hó ül minden kis padon,
csillog rajta a nap nagyon.
Megkerüljük a nagy fát,
aztán indulunk tovább.
Otthon, mikor megpihenünk,
rajzolunk, és emlékezünk:
ki mit látott a sétán,
havas úton, délelőtt már.
17. A nyuszi nyoma
Puha hóban apró nyom,
vajon ki járt itt, nem tudom.
A bokortól indul el,
az ösvénynél tűnik el.
Talán nyuszi jött a kertbe,
ugrált erre, ugrált erre.
Találgatjuk, merre ment,
vajon hol pihenhetett.
Nem keressük meg a búvóhelyét,
csendben nézzük az ösvény szélét.
A hó őrzi lábnyomát,
amíg újra havazni nem kezd.
18. Havas háztető
Fehér sapka háztetőn,
hópihék a kerítésen.
Az utcánk is csendes lett,
mindent puha hó fedett.
A szomszédban lapátolnak,
szabad utat így csinálnak.
Én a saját kis lapátom
anya mellett kipróbálom.
Félretesszük a havat,
ajtónk előtt tiszta az út.
Majd a kertben játszunk még,
ott maradhat sok fehérség.
19. Téli este
Csillag gyúl a sötét égen,
csendesen hull a hó éppen.
Bent a lámpa fénye vár,
elérkezett az este már.
Vacsorázunk, aztán mese,
puha párnám megkeresem.
Ablak mögött hull a hó,
itt a szobában aludni jó.
Betakarnak, jó éjszakát,
elcsendesül a világ.
Álmomban még szánkón ülök,
havas dombról messze röpülök.
20. Búcsú a téltől
Cseppen a víz, olvad a hó,
csicsereg már egy kis rigó.
A tetőről csepp a cseppre
kopog lent az eresz mellett.
A kert sarkán még megmaradt
egy kis hófolt a fa alatt.
Délelőtt a nap rásüt,
egyre kisebb lesz az is.
Hóemberünk répaorra
leesett a hókupacba.
Elbúcsúzunk tőle hát,
várjuk majd a jövő telét.
A szánkót is eltesszük,
tiszta helyre helyezzük.
Tél után a tavasz jön,
új játék vár majd a kertben.
Kapcsolódó olvasnivalók
- Téli dalok gyerekeknek – dalok téli foglalkozásokhoz.
- Téli népszokások – ismerkedés a téli hagyományokkal.
- 9 hangulatos téli vers – versválogatás felnőtt olvasóknak.
