Három koppanás az ajtón. A gazdasszony kinéz, és három gyereket lát a küszöbön. Az első szalmát hozott, a második üres kosarat, a harmadik pedig egy olyan jókívánságot, amit még a tyúkoknak is hallaniuk kell. Ez a Luca-napi műsor nagycsoportos óvodásokkal és alsósokkal játszható el. Két házat járunk végig, a másodiknál már a közönség is bekapcsolódhat a kotyolásba.
Szereposztás és kellékek
Hét szereplő: mesélő, három kotyoló, két gazdasszony és egy kisgazda. Nagyobb csoportban a többiek a falubeliek: ők adják a léptek ritmusát, és visszhangként felelnek a köszöntőre. A mesélő szerepét felnőtt is vállalhatja.
Kellékek: két szék jelzi a két ház ajtaját. Készítsetek ki egy marék szalmát vagy sárga papírcsíkot, egy könnyű kosarat, három almát és egy kendőt, amelyre térdelni lehet. A három kotyoló induláskor a terem túlsó végében áll.
Játékidő: a két ház felkeresésével, a bevonulással és a közös ritmusjátékkal körülbelül 8–10 perc. A dőlt betűs utasításokat csak eljátsszuk. A hagyományos mondókarészletet külön jelöltük; a párbeszédek ehhez az előadáshoz készültek.
Első jelenet – Ki kopog ilyen korán?
A falubeliek tenyerükkel halkan, felváltva ütögetik a térdüket: így ropog a hó a csizmák alatt. A kotyolók a ritmusra megkerülik a széksort. Amikor megállnak, a lépések hangja is elhallgat.
Mesélő: December tizenharmadika van. Az egyik házban még a lámpa sem ég. A másikban már talpon van a gazdasszony. Vajon melyik ajtón kopogtatnak először?
Első kotyoló: Én erre egy tyúkot hallottam!
Második kotyoló: Én meg csak a csizmádat. Tele van hóval!
Harmadik kotyoló: Majd megtudjuk, ha bekopogunk. Te kopogj, én fogom a kosarat.
Hármat koppantanak. Bentről három ugyanolyan koppanás felel. A falubeliek megismétlik a ritmust.
Első gazdasszony: Ki az? A szél az előbb már kétszer megzörgette a kapumat!
Első kotyoló: A szélnek nincs kosara. Nekünk van! Szabad-e kotyolni?
Első gazdasszony: Szabad hát! A kendőt igazítsátok el, a szalmából pedig hagyjatok nekem is.
Második jelenet – A Luca-napi kotyolás szövege
Az első kotyoló leteríti a kendőt, a második szalmát tesz rá, a harmadik leteszi az üres kosarat. Letérdelnek. A köszöntő első sorát együtt mondják, a másodikat előbb egy gyerek, majd az egész csapat.
Hagyományos zalai köszöntő, részlet
Luca-Luca kitty-kotty
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kisgazda: Azt értettem, hogy tojjanak. De kik azok a tiktyok meg a luggyok?
Második kotyoló: A ti tyúkjaitok meg a ludaitok. Azt kívántuk, legyen sok tojásotok!
Kisgazda: Akkor jó nagy kosár kell majd. A mi kendermagosunk ma reggel csak egyet tojt.
Harmadik kotyoló: Kezdjük azzal az eggyel! Mit sütnél belőle?
Kisgazda: Palacsintát. De ha az egész falut megkínálom, holnapra is kívánjatok!
A kisgazda most karmester lesz. Amikor egyik kezét fölemeli, a terem egyik fele mondja a hagyományos első sort. A másik kezére a többiek a második sorral felelnek. Másodszor szerepet cserélnek. Harmadszor a két sort közösen mondják el, egyenletes lépéssel kísérve.
Első gazdasszony: Hallották ezt még az ólban is. A szalmát majd beviszem a tyúkok alá. Ti pedig válasszatok egy almát az útra!
Első kotyoló: Köszönjük! A kosárba tesszük. Még a szomszédban is várnak.
Harmadik jelenet – A második háznál
A falubeliek két sorban utcát formálnak. A kotyolók végigsétálnak közöttük. Minden mellettük elhaladó pár ráfelel a lépéseikre két tapssal. A másik széknél a második gazdasszony egy képzeletbeli tyúkot keres.
Második gazdasszony: Nem láttatok egy kendermagos tyúkot? Mire kinyitottam az ólajtót, hűlt helye volt!
Harmadik kotyoló: Hallgassuk csak! Melyik sarokból hallatszik a kotyogása?
A kisgazda a falubeliek mögé bújik, és halkan kotyog. A csapat megáll, fülel, majd a hang felé fordul. Kétszer megismétlik másik irányból. Végül a kisgazda előbújik.
Kisgazda: Megvan! Már visszaült a fészkére.
Második gazdasszony: Hát akkor neki is jár a jókívánság. Megtanítjátok nekem?
Második kotyoló: Mi mondjuk az elejét. A végét mondja velünk mindenki!
Az első háznál tanult két sort most a gazdasszony és a közönség is megismétli. A három kotyoló ezután külön-külön a háziak felé fordul.
Első kotyoló: Tele legyen tojással a kosaratok!
Második kotyoló: Tele legyen almával a kamrátok!
Harmadik kotyoló: És jusson egy szék annak is, aki bekopog hozzátok!
Második gazdasszony: Három vándor, egy alma? Teszek mellé még kettőt. Így hazafelé mindegyikőtöknek jut egy.
Mesélő: Az egyik háznál szalma maradt, a másiknál jó szó. A három alma pedig éppen elfért három kabátzsebben.
Kotyolók együtt: Köszönjük az almát! Jövőre is bekopogunk!
A szereplők kiosztják egymásnak az almát, elköszönnek a két háztól, majd a közönség felé fordulva meghajolnak.
Mit érdemes elmesélni a gyerekeknek a próba előtt?
December 13-án a Dunántúl egyes falvaiban fiúk járták a házakat. A köszöntővel bőséget kívántak a háziaknak. A Hagyományok Háza zalai példájában a kotyolók szalmára térdeltek, a gazdasszony pedig utóbb a tyúkok alá vitte a szalmát. A gyerekeknek érdemes a próbán megmutatni a zalai lucázásról készült kisfilmet. Kérjük meg őket, figyeljék meg, hová kerül a szalma, miután a kotyolók felállnak.
Óvodásoknál a mesélő súghatja a szereplők első szavát, és a mozgásokkal vezethetjük át a csapatot egyik háztól a másikig. Alsósokkal a második háznál minden kotyoló kitalálhat saját jókívánságot. Ha versmondó szerepet is osztanátok, a Luca-napi versek közül választhattok. A szokás hátteréhez a Luca-napi népszokások, az adventi foglalkozások tervezéséhez pedig a decemberi jeles napok adnak további ötleteket.
