Ki mit mondjon, amikor kigyullad az első gyertya? Az alábbi négy rövid adventi műsor mindegyikében három gyerek és egy mesélő kap szót. A csoportnak is jut szerep: az egyik héten hangokat figyelünk, a másikon egy elveszett kesztyű gazdáját keressük. A szövegek ehhez a válogatáshoz íródtak. Egy-egy jelenet közös játékkal vagy verssel együtt körülbelül öt perc.
Álljatok félkörbe, hogy mindenki lássa a koszorút. Készítsetek elő négy LED-gyertyát. Minden alkalom elején kapcsoljátok fel az előző hetek gyertyáit, az aznapit pedig a szövegben jelzett pillanatban. Otthon a mesélő lehet egy szülő, a három gyerekszólamot akár egyetlen gyerek is elmondhatja. A koszorúhoz kapcsolódó hagyományokról az adventi népszokások között olvashattok.
Első adventi gyertyagyújtás – Mit hallani a csendben?
Kellék: egy kulcscsomó és egy sál. A három gyerek háttal áll a mesélőnek. A közönség is becsukhatja a szemét.
Mesélő: Nálunk a lépcsőházban csukott szemmel is megismerni, ha megjött valaki. Hallgassátok csak! Megcsörrenti a kulcsot.
Első gyerek: Ez a nagypapám lehet. Mindig keresi a jó kulcsot, pedig piros fonalat kötöttünk rá.
Második gyerek: Most meg húzza valaki a cipőjét a szőnyegen. Kettőt súrol a talpával a padlón. Így szoktam lerázni a havat.
Harmadik gyerek: És ezt hallottátok? A székre teríti a sálat. Semmit? Pedig helyet készítettem annak, akit várunk.
Mesélő: Most legyünk csendben tíz lélegzetvételig. Utána, aki szeretné, mondja el, milyen hang ért el idáig az ajtón túlról.
Meghallgatnak két-három választ. A mesélő felkapcsolja az első gyertyát.
Együtt: Már ég az első gyertya. Jó, hogy megérkeztél!
Második adventi gyertyagyújtás – A fél pár kesztyű
Kellék: egy gyerekkesztyű. Egy gyertya már világít. A második gyerek a kezében forgatja a kesztyűt.
Mesélő: Zárják az iskolát. A fogason egyetlen kis kesztyű maradt. A gazdája már a kapunál jár.
Első gyerek: Üres a zsebem! Pedig reggel még két kezem volt melegben. Most az egyik hazáig fázni fog.
Második gyerek: Várj! A tiéden is van egy sárga öltés a hüvelykujján?
Első gyerek: Igen! Ott szakadt ki, amikor hógolyóztunk. Anya sárgával varrta meg, mert csak azt a cérnát találta.
Harmadik gyerek: Én meg addig tartom az ajtót. Próbáld csak fel!
Visszaadják a kesztyűt. A mesélő megkéri a többieket, hogy forduljanak a szomszédjukhoz, és meséljenek el egy esetet, amikor visszakaptak valamit, amit már elveszettnek hittek. Mindkettőjükre jusson idő.
Mesélő: A remény néha annyi, hogy valaki utánad szalad a kapuig. Felkapcsolja a második gyertyát.
Együtt: Két fény világít. Köszönöm, hogy észrevettél!
Kétperces óvodás változat a második vasárnapra
Óvodapedagógus: Egy kis kesztyű üldögél a padon. Vajon kié? Felmutatja, majd az ölébe teszi.
Első gyerek: Az egyik kezem fázik! Előveszi a háta mögül az egyik kezét.
Második gyerek: Bújj csak bele! Odanyújtja a kesztyűt.
Harmadik gyerek: Most már meleg? Az első gyerek bólint.
Óvodapedagógus: Mutassuk meg, hogyan melegítjük meg a két kezünket! Összedörzsölik a tenyerüket. A felnőtt felkapcsolja a második fényt.
Együtt, előbb halkan, majd rendes hangon: Egyet látok, kettőt látok, meleg kezet kívánok!
Harmadik adventi gyertyagyújtás – Az öröm postája
Kellék: három boríték. Mindegyikbe tegyetek egy rajzot: egy almát, egy széket és egy piros pöttyöt. Két gyertya világít.
Mesélő: Levelet hoztam. Név egyikre sincs írva. Arról ismeritek meg a címzettet, hogy mit találtok benne.
Első gyerek: Egy fél alma! Ezt én küldöm annak, aki tegnap kettévágta az almáját, amikor otthon felejtettem az uzsonnámat.
Második gyerek: Az enyémben egy szék van. Ezt annak küldöm, aki arrébb húzódott, hogy én is odaférjek az asztalhoz.
Harmadik gyerek: Egy piros pötty? Ja, már tudom! Bohócorr! Annak küldöm, aki megnevettetett, amikor az udvaron elestem. Még a térdem is kevésbé fájt.
Mesélő: Ti mit rajzolnátok egy ilyen levélbe? Forduljatok egymás felé, és rajzoljátok a levegőbe az ujjatokkal. Találja ki a társatok!
A párok szerepet cserélnek. A mesélő a három felbontott borítékot a koszorú elé teszi, és felkapcsolja a harmadik gyertyát.
Együtt: Három gyertya világít. Ma én küldök örömet valakinek!
Negyedik adventi gyertyagyújtás – Még egy hely az asztalnál
Kellék: három szék, egy terítő és egy csésze. Három gyertya ég. A gyerekek két széket egymás mellé állítanak, a harmadik egy kicsit távolabb marad.
Mesélő: Karácsony előtt az utolsó vasárnapon terítünk. Két széket már odahúztunk. És a harmadik?
Első gyerek: Azt hagyd nekem! Onnan látom az ablakot. Elsőnek veszem észre, ha megjön a nagyi.
Második gyerek: De a nagyi is onnan szereti nézni az utcát. Emlékszel? Múltkor még a hókotró bácsinak is integetett.
Első gyerek: Akkor legyen az övé. Én majd mellé ülök. Úgy mindketten látjuk.
Harmadik gyerek: Ide teszem a csészéjét. A fülét balra fordítom. Úgy szokta megfogni.
Odatolják a harmadik széket. A mesélő felkapcsolja a negyedik gyertyát. Egy pillanatig mindenki az üres széket nézi.
Mesélő: Gondoljatok valakire, akinek jól ismeritek egy ilyen apró szokását. Mit készítenétek oda neki?
Aki szeretné, egy mondatban válaszol. Végül az első gyerek az ajtó felé fordul, mintha meghallotta volna a csengőt.
Együtt: Négy gyertya ég. Gyere beljebb, neked is terítettünk!
Hogyan fér bele az adventi műsor öt percbe?
A párbeszédek önmagukban nagyjából egy-két percesek. A fennmaradó időt a közös játék tölti ki. Nagyobb osztályban a gyerekek párokban válaszoljanak, így mindenki szóhoz juthat. Ha verssel zárnátok, az adventi gyertyagyújtásra válogatott versek közül válasszatok egyet az adott vasárnapra.
Mit mondjon az a gyerek, aki izgul a szerepléstől? Az első alkalommal elég, ha megrázza a kulcsot vagy odakészíti a sálat, és a zárómondatot a többiekkel együtt mondja. Aki már szívesen kiállna egyedül, választhat néhány sort a gyerekeknek szóló adventi versekből. Iskolai alkalmakhoz a Katolikus Pedagógiai Intézet műsorgyűjteménye is ad ötleteket.
