A rókás versek és mondókák között akad játékos kiszámoló, kergetőzéshez illő hívogató és tanulságos verses mese is. Ebben a válogatásban 15 számozott szöveg követi egymást: népi mondókák és egy népdal mellett Benedek Elek, Czuczor Gergely és La Fontaine művei. A rövid mondókák a kisebbekkel is mondogathatók, a hosszabb, régies nyelvű versek inkább nagyobb gyerekekkel való közös olvasásra valók.
1. A rókának nincs gatyája
Népi mondóka; Gágyor József gyűjtéséből
A rókának nincs gatyája,
Mert a posztó igen drága.
Ha a posztó ócsó vóna,
A rókán is gatya vóna.
2. Jön a róka, ne nézz hátra
Népi játékmondóka
Jön a róka, ne nézz hátra,
tüzet viszen a markába’!
Meg ne fordulj, szépen állj,
mert a róka közel jár!
3. Éhes volt a róka
Népi kiszámoló; Galánta, 1970 – Gágyor József gyűjtése
Éhes volt a róka,
Elment a tyúkólba,
Megadta az árát,
Eltörte a lábát.
4. Kiskertemben uborka
Magyar népköltés
Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka,
Várj meg, róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.
Komáromba vitetlek,
A tömlöcbe vetetlek.
Kurta vasra veretlek,
Onnan ki sem eresztlek.
5. Megy a róka lopakodva
Népi ölbeli mondóka
Megy a róka
Lopakodva
Szedi lábát
Ravaszkodva
Menj el, róka
Hallod már
Jön a gazda,
Bottal vár, supp!
6. Róka, róka köztetek
Népi kendős játék mondókája
Róka, róka köztetek,
nehogy hátra nézzetek.
Szalad a róka, fut a róka!
7. Sánta róka, gyere ki!
Népi fogójáték hívogatója
Sánta róka, gyere ki!
Jobb dolgod lesz ideki!
8. Túrót ettem, elejtettem
Magyar népi játékmondóka
Túrót ettem, elejtettem,
Azt sem tudom, hová tettem.
Szél fújja pántlikámat,
Kapd meg róka a szoknyámat,
Kapd szoknya!
9. A part alatt
Magyar népdal
A part alatt,
A part alatt
Három varjú kaszál,
Három varjú kaszál.
Róka gyűjti,
Róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti,
Szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik,
Bolha ugrik,
Hányja a szekérre,
Hányja a szekérre.
Mén a szekér,
Mén a szekér,
Majd a malomba ér,
Majd a malomba ér.
A malomba’,
A malomba’,
Három tarka macska,
Három tarka macska.
Egyik szitál,
Másik rostál,
Harmadik követ vág,
Harmadik követ vág.
Szürke szamár,
Vizet hoz már,
Tekenőbe tölti,
Tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt,
Tehén dagaszt,
Kemencébe rakja,
Kemencébe rakja.
Medve várja,
Medve várja,
Kisült-e a cipó,
Kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót
Csipegeti,
Hangya morzsát szedi,
Hangya morzsát szedi.
10. Benedek Elek: Róka koma
Benedek Elek
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
Farkas komát ezerszer is becsapta,
Hozzá ki is nevette az ebadta!
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Egyszer mégis megjárta ám a róka.
Farkas helyett őt fogta meg a csapda,
Úgy kell neked, hát csak ülj ott, ebadta!
11. Czuczor Gergely: A róka
Czuczor Gergely
A róka látván sok hibát az állatok
Minden nemében, s átallván megfeddeni
Nyiltan, nekik csak így példázgatott vala:
Soronkint járva csintalankodék velök.
Oroszlánnak szólt nagy dicsérve a szelíd
Juhról. Szökellt és fürge léptekkel szedé
Lajhár körűl a lábait. Fülét dugá,
Midőn a varju károgott, s odább futa.
A gőgös pávát lábvízzel kinálta meg.
A struccmadárnak repülő sast, a bújdosó
Ehűlt farkasnak hű ebet mutatgata,
És a halaknak tőn kérdést igen sokat.
Így járt végiglen, s észrevette a bibét
Mindannyi; ám hogy megjavultak volna, még
Arról bizony hirt nem közölhet a mese.
Magyar példában mondják: Szól az agg anyó
Lányának, hogy belőle értsen a menye.

12. La Fontaine: A holló meg a róka
Jean de La Fontaine – Kosztolányi Dezső fordítása
Holló úr ült a fatetőn,
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jó illat csalt oda,
A Róka szólt hízelkedőn:
„Á, jó napot, te drága Holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A Holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A Róka felveszi és egyre hajtja:
„A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A Holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha lépre.
13. La Fontaine: A kakas és a róka
Jean de La Fontaine – Radnóti Miklós fordítása
Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon,
a vén kakas, furfangos és merész.
Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz.
„Kitört a béke, – szól, barátom,
harcunk emléke ködbe vész.
Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,
siess, ne várasd cimborádat,
negyven mérföldem van e hírrel hátra még.
Dolgozhat a baromfinép,
segíti majd, mikor szemelget,
testvéreként a róka-nemzet.
Örömtűz ég, keblemre hát,
repülj le, csókom száll reád,
testvéri két karom kitárva.”
„Barátom, – szól a vén kakas, szívemre ír
minden szavad s hunyó napomnak éke, drága virága
e békehír.
S e hírre pompás ráadás,
az, hogy te jössz vele. De ott fut két agár,
ki biztos szintén tudja már
s tudatni jő ezt, nem vitás;
már itt ügetnek, ó mily gyors kengyelfutók;
leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.”
„Nem várhatok, futok, későre jár az óra,
csókolj meg máskor, – szól riadtan most a róka,
majd eljövök”. – S a hízelgő szalad,
fák közt búvik, cserjék alatt,
s dühöng. Dugába dőlt a terve.
A vén kakas meg ül merengve
s kacag egy halkan kaccanót;
mert kettős élvezet megcsalni a csalót.
14. La Fontaine: A beteg oroszlán meg a róka
Jean de La Fontaine – Kosztolányi Dezső fordítása
Az oroszlán nagybetegen feküdt
A barlangjában, sok hivével
Nyomban tudatta mindenütt,
Hogy követüket küldenék el
Meglátogatni a királyt
És hangsúlyozta, legkivált,
Hogy lesz a küldöttségre gondja,
Oroszláni szavára mondja;
Irást ad, hogy félni se kelljen
A foga meg a körme ellen.
Parancsot gyors tett követett;
Minden állat küld követet.
Csak egy maradt otthon s csalóka
Gúnnyal felelt neki a róka:
„Ha nézem itt a homokon
Elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,
Mind arra tart, hol az oroszlán odva,
Egy sem tér vissza, bizakodva.
Ez megrendíti sziveinket,
Mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
El is hisszük, hogy jóba fárad,
De barlangján csak bemenet vagyon
És nem látjuk, hol a kijárat.”
15. La Fontaine: A levágott farkú róka
Jean de La Fontaine – Radnóti Miklós fordítása
Egy róka, vén s ügyes bakó,
nyúl- és tyúkpusztító, nagy csontropogtató,
bűzlőbb, mint száz nagy rókafalka,
egy szép napon csapdába hullt.
Nagy kínosan kibujt, de bennszorult
s zálogban ottmaradt a csapda közt a farka;
mondom, szégyenkezőn s farkatlanul szaladt,
s hogy másnak sem legyen (ravasz, amit kitervel),
egyszer mikor gyűlést tart épp a rókahad:
«Mit kezdjünk, – így kiált, – e céltalan teherrel?
ösvényen sárt söpör, út mocska rátapad!
Minek nekünk e fark? le kéne vágni tőből!
Mondjuk ki mind, hogy farkat vágatunk!
– Nem rossz tanács, dehát – szól egy a rókakörből,
forduljon meg kicsit s meghallja válaszunk.»
És erre oly röhej fakadt, hogy szinte csattan,
szegény megkurtitott hiába szónokolt.
Öncsonkításra már hajlandó egy se volt,
s a régi fark maradt divatban.