Mit jelent a pünkösdi királyválasztás hagyománya?
A pünkösdi királyválasztás hagyománya első látásra vidám falusi játék. Legények versengenek, a falu nézi, nevet, biztat, a győztes pedig egy időre különleges figyelmet kap. Ha közelebb lépünk hozzá, már nem csak játékot látunk. Benne van a tavasz ereje, a közösség rendje, a fiatalság próbája és az a régi gondolat, hogy az ünnep idejére a hétköznapi szabályok kicsit megmozdulhatnak.
Pünkösd a húsvét utáni ötvenedik naphoz kapcsolódik, de a népi hagyományban nem csupán egyházi ünnepként élt. A természet ilyenkor már teljes lendületben van, a zöld ág, a virág, a friss mező és a közösségi játék mind az új erőt idézte. Erről a tágabb háttérről a pünkösdi népszokások tavaszi hagyományai között is érdemes olvasni, mert a királyválasztás csak egy része ennek a gazdag ünnepkörnek.
A szokás lényege az volt, hogy a fiatal férfiak ügyességi próbákon mérték össze magukat. Aki győzött, pünkösdi király lett. Ez a cím nem valódi hatalmat jelentett, inkább tiszteletet, kiváltságot és játékos rangot. Mégis volt súlya. A falu előtt kellett helytállni, és a közösség emlékezett arra, ki bizonyult erősnek, bátornak, gyorsnak vagy ügyesnek.
A legénypróba szerepe a pünkösdi királyválasztásban
A régi falusi életben a fiataloknak sokszor nem külön beszéltek a felnőtté válásról. Megmutatták. A pünkösdi királyválasztás ilyen alkalom volt. A legények nem elméletben bizonyítottak, hanem mozgásban, erőben, kitartásban, józan bátorságban. A próbák vidékenként változtak, de a lényeg ugyanaz maradt. Ki az, aki a többiek előtt is megállja a helyét.
Sok helyen lovasverseny, futás, birkózás, rúdmászás, tuskócipelés vagy más ügyességi feladat döntött. A ló különösen fontos lehetett, mert a lovas ügyesség régen nem dísz volt, hanem férfias tudás, mindennapi használható képesség. Ahol nem lovas formában élt a szokás, ott is megmaradt a versengés jellege. Nem az volt a cél, hogy valakit megalázzanak, hanem hogy a közösség játékos rendben lássa, kik a legügyesebb legények.
Éppen ettől lett a pünkösdi királyválasztás több egyszerű mulatságnál. A falu népe előtt zajlott, vagyis nyilvános próbatétel volt. Aki nyert, nem magának nyert. A társaság, a család, a lányok, az idősebbek mind látták. Ebben a látványban ott volt a párválasztás csendes feszültsége is, még akkor is, ha erről nem kellett külön beszélni.
Milyen kiváltságai voltak a pünkösdi királynak?
A pünkösdi király címe rövid ideig tartott, de a népi emlékezet szerint nem volt jelentéktelen. A győztes bizonyos kiváltságokat élvezhetett. Egyes vidékeken meghívták a mulatságokra, nem kellett fizetnie a kocsmában, társai külön figyelemmel vették körül, és előfordult, hogy apróbb vétségeit is elnézőbben kezelték. Nem törvény volt ez, inkább közösségi játék, amit mindenki értett.
Innen érthető igazán a pünkösdi királyság kifejezés is. Ma általában múló, rövid életű hatalomra mondjuk. Valaki felragyog egy pillanatra, aztán elmúlik a dicsőség. A régi szokásban ez nem keserű gondolat volt, inkább természetes. Az ünnepnek megvan az ideje, a királynak megvan a maga ideje, aztán visszatér a hétköznap.
A kiváltságok között gyakran emlegetik ezeket a formákat.
- a pünkösdi királyt meghívták a közösségi mulatságokra
- a legények között tekintélye lett
- a kocsmában vagy ünnepi alkalmakon kedvezményeket kaphatott
- a lányos házaknál is nagyobb figyelem kísérhette
- a címe a következő pünkösdig vagy rövidebb ideig élhetett
Pünkösdi király és pünkösdi királyné
A pünkösdi királyválasztás mellett fontos megemlíteni a pünkösdi királynéjárást is. A kettő nem ugyanaz, mégis ugyanahhoz az ünnepi világhoz tartozik. A királyválasztás inkább a legények próbatétele volt, a királynéjárás pedig a lányokhoz, kislányokhoz, énekes köszöntéshez, termékenységvarázsló és jókívánságokat hordozó formákhoz kapcsolódott.
A királynéjárásban gyakran egy szépen feldíszített kislányt vezettek házról házra. Énekeltek, jókívánságokat mondtak, adományt kaptak. A pünkösdi király ezzel szemben a férfias ügyességet és a legényközösség rendjét mutatta meg. Két külön szál, mégis egy tavaszi szövetben. Ha a tágabb évköri kapcsolat érdekel minket, a tavaszi népszokások ünnepköre szépen kirajzolja, hogyan fonódtak össze a húsvét utáni hetek szokásai.
A kettő együtt azt mutatja, hogy pünkösd a régi falusi közösségben nem passzív ünnep volt. Nem csak nézték, hanem csinálták. Jártak, énekeltek, versenyeztek, zöld ágat vittek, virágot tűztek, mulattak. A szokás így nem múzeumi tárgyként élt, hanem mozdulatban, hangban, nevetésben és közös emlékezetben.
Miért maradt fontos a pünkösdi királyválasztás emléke?
A pünkösdi királyválasztás hagyománya ma már sok helyen inkább hagyományőrző programokon, falunapokon, néptáncos rendezvényeken vagy iskolai bemutatókon jelenik meg. Ez nem baj. A népszokások mindig változtak. Ami régen természetes falusi esemény volt, ma tudatosan újraalkotott kulturális emlék. A kérdés inkább az, hogy vajon megértjük mögötte a régi logikát.
Ha csak jelmezt látunk, akkor keveset látunk. Ha viszont észrevesszük benne a közösségi rendet, a fiatalság beavatását, a tavaszi újjászületés örömét és a rövid ideig tartó rang játékát, akkor már sokkal közelebb kerülünk hozzá. Ezért fontosak azok a tájegységi hagyományokat bemutató írások is, mint például a palócföldi pünkösdi királyválasztás emlékei, mert megmutatják, hogy ugyanaz a motívum vidékenként más árnyalatot kaphatott.
A pünkösdi királyválasztásban van valami nagyon emberi. Szeretnénk látni, ki ügyes, ki bátor, ki áll ki magáért, és közben tudjuk, hogy a dicsőség nem tart örökké. Talán ezért maradt meg a mondás is, és ezért könnyű ma is megérteni. Rövid a királyság, de az ünnep pillanatában mégis valóságos.
Összegzés
A pünkösdi királyválasztás hagyománya a magyar népszokások egyik beszédes tavaszi emléke. Egyszerre szólt a fiatalságról, az ügyességről, a közösségi elismerésről és arról a régi ünnepi tapasztalatról, hogy pünkösdkor a falu élete egy kicsit fényesebb, játékosabb és szabadabb lett. Nem kell idealizálnunk ahhoz, hogy értékesnek lássuk. Elég figyelmesen nézni, és már érezzük, miért maradt velünk ilyen sokáig.
